Mit tesz egy finn feminista magazin szerkesztősége, ha azzal találkozik, hogy a közvetlen környezetükben sokan még azt is tagadják, hogy a szexuális zaklatás probléma lenne? Összegyűjti számos túlélő történetét, majd kiadja egy nehéz, keményborítós, rózsaszínű könyvben – hogy szó szerint legyen mit hozzávágni azokhoz, akik továbbra is tagadják a probléma létét. Az épp idén százéves finn feminista magazin, az Astra két szerkesztőjével beszélgettünk nőjogokról, a #metoo-mozgalomról és aktivizmusról.

Emma Hovi és Jenna Elmö, az Astra című finn kulturális feminista magazin két szerkesztője a Budapesten működő finn kulturális intézet, a FinnAgora meghívásáre érkezett hazánkba, hogy feminista íráskurzust tartsanak, meséljenek a finn feminizmus történetéről és a finn nők számára aktuális kérdésekről. A workshop után beszélgettünk a két szerkesztővel.

A 2018-ban kiadott, már említett vaskos, pink könyv jelentős szerepet játszott a finn #metoo-mozgalom elindulásában. Különösen annak egy szeletében: a finnországi svédek között.

Az Astra ugyanis svéd nyelvű, ám Finnországban kiadott magazin, amelynek első száma 1919-ben jelent meg. A finnországi svédek a lakosság öt százalékát teszik ki. A lap elsősorban nekik szól, ám az Astra már Svédországban is kapható, az interneten pedig mindenhová eljut.

Az Astrának azért lett fontos szerepe, mert 2017-ben, amikor rengeteg nő a nyilvánosság elé állt az őt ért zaklatás vagy nemi erőszak történetével, Svédországban hangos és erőteljes kampányok indultak és csoportok szerveződtek, de Finnországban eleinte nem nagyon figyeltek rá fel az emberek.

„A legolvasottabb újságok címlapjára például nem kerültek #metoo-hírek. És ezt a csendet lehetett úgy értelmezni, hogy a finnországi svédek úgy vélik, a közösségükben a nemi erőszak nemlétező probléma. Ez egyáltalán nem így volt” mondta Jenna Elmö, aki maga is aktívan részt vett a mozgalomban.

Jenna négy éve csatlakozott az Astrához, korábban Svédországban is élt. Amikor Finnországba költözött, olyan szervezetet keresett, amelynek segíthet.

Emma Hovi három éve dolgozik az Astrát kiadó szervezetnél. Egy ideig Németországban élt, most rajztanárnak készül. Beszélgetés közben kicsit hadar és mindig mosolyog.

Mindketten huszonévesek, közvetlenek, és kíváncsiak a magyarországi feminizmusra. Mint az Astra minden munkatársa, ők is önkéntesek – nem kapnak fizetést a munkájukért.

Harc a #metoo-mozgalom elismertetéséért

Az Astra szerkesztősége először egy zárt Facebook-csoportban kezdte gyűjteni a túlélők történeteit. Amikor később hivatalosan is kampányolni kezdtek a nemi erőszak ellen, aktivistáik egy héten belül húszezer finnországi svédet értek el, hatezer aláírást és körülbelül ezer vallomást gyűjtöttek össze.

„Ilyen nagy számok mellett már nehezebb volt tagadni a történteket” mondja Jenna.

Részben az Astra akciójának köszönhetően jelenleg szigorúbb törvényeken dolgozik a finn kormány, ami erőszaknak nyilvánítana minden szexuális aktust, ahol nem történt beleegyezés mindkét fél részéről. Finnországban ugyanis ha valaki ötvenezer aláírás összegyűjt egy üggyel kapcsolatban, a parlamentnek kötelessége megvitatni az azzal kapcsolatos szabályokat. A #metoo-mozgalom kapcsán ez pedig többeknek is sikerült.

„A mindennapokban nem változott sokminden, de az online térben beszélgetések indultak” – meséli Emma. “Ez egy hosszabb tanulási folyamat lesz. Néhányan egyenesen sértésként élik meg a #metoo-mozgalmat. Másoknak viszont inspiráló és erőt ad. De kell egy kis idő, hogy beépüljön a társadalomba” teszi hozzá.

„A változás közepén vagyunk, olyan normákat próbálunk megváltoztatni, amelyek mélyen beleivódtak a társadalomba. Számomra az a legnagyobb változás, hogy egyáltalán beszélünk erről. Nagyon sokat beszélgettem erről a barátaimmal, az anyukámmal és a nagymamámmal is. Utóbbi hihetetlen volt. Láttam, hogy ők hogyan jöttek rá, hogy sok dolog, ami velük történt, az nem volt rendben, és nem az ő hibájuk volt” – idézi fel Jenna.

Finn feminizmus

Finnország volt az első Európai ország, ahol a nők szavazati jogot kaptak, illetve indulhattak is választásokon 1906-ban. Egy évvel később már tizenkilenc nőt választottak be a parlamentbe.

Emellett Finnországban több női párt is működött a 20. században. Ma is létezik a Feminist Puolue, egy feminista párt, amely az uniós választásokon is indul, kampányában pedig a rasszizmus ellen, a nemi esélyegyenlőségért és az emberi jogokért kampányol.

Finnországban a feminizmus ma „trendi”, részben a médiának, a közösségi hálózatoknak és a nagy divatmárkáknak hála, amelyek előszeretettel nyomnak feminista jelszavakat pólókra és egyéb ruhadarabokra.  Finnországban a női szervezeteknek vagy nők jogait védő szervezeteknek nagy múltjuk van, a politikai pártokkal kapcsolatban és azokon kívül is.

„Politikusnők nélkül óvodahálózat sem lenne” – interjú Johanna Pakkanen finn nőjogi aktivistával

Ha egy törvényjavaslat nagyon fontos a finn politikusnőknek, akkor arról a férfiak háta mögött, a politikai árkokon is átnyúlva egyeztetnek és átnyomják a parlamenten – mondta el az Átlátszónak adott interjújában Johanna Pakkanen, a Finn Nőszövetségek Koalíciója, a NYTKIS főtitkára.

„Mindenkinek mást jelent a feminizmus, és sok módja van a terjesztésnek. Úgy tűnik, még az is működik, hogy olcsó fast fashion pólókra azt nyomtatják: girl power. Vannak, akiket ez frusztrál és azt mondják, a feminizmus ezáltal csak marketingeszköz. De ha valaki vesz feminista feliratos pólót, az még nem a világ vége!” véli Emma.

„Minél inkább hozzászoknak az emberek a feminista jelszavakhoz, annál jobb!” teszi hozzá.

Mindketten azt mondják, hogy huszonévesen kezdték el magukat feministának vallani. Nem mintha előtte nem értettek volna egyet vele, csak nem jöttek rá, mit is jelent a szó, és hogy egyetértenek a követeléseivel. A fiatal finn nők és lányok ma már sokkal korábban megismerkednek a feminizmussal.

Emma rajztanárnak tanul, és azt vette észre, hogy még az általános iskolások közül is sokan tudják, mint jelent a feminizmus szó, és ismerik a hozzá kapcsolódó kifejezéseket – legalábbis Helsinkiben, a gazdagabb iskolákban.

Persze Finnországban is van még miért harcolniuk a feministáknak: a nők és gyerekek ellen elkövetett erőszak még mindig súlyos probléma és kevés menedékház van a túlélők számára.

A két szerkesztő szerint komoly gond a társadalomban a rasszizmus is, és a nukleáris család, mint ideál képe is erősen él az emberekben. Sokan ellenzik az abortuszt is.

„Gyakran kritizálnak minket ellenérvekkel, mondjuk baráti társaságokban. De szerintem, főleg amíg valakinek még csak formálódik a feminizmusról alkotott képe, ezek a hozzászólások jót is tehetnek, hiszen új gondolatokat generálnak” – vélekedik Emma.

“Ha valaki szkeptikusan áll a feminizmushoz, az még mindig jobb, mintha nem is foglalkozna vele” teszi hozzá.

Száz éves feminista magazin

Az Astra első számaiban többek között a nők szavazati jogáról volt szó, ám ma már ennél sokkal több fér a lapba. Eleinte a finnországi Svéd Néppárt női szervezetének kiadványa volt, és „többé-kevésbé feminista”, ahogy Jenna fogalmaz.

A harmincas-negyvenes években inkább a háziasszonyok magazinja volt, ám az ötvenes évektől a cikkek már kezdték megkérdőjelezni a nők tradicionális helyét a családban és csatlakoztak a feminizmus második hullámához. A szexuális forradalom hatásaként ekkor kezdték el a nők követelni a nemi életükhöz, de leginkább saját testükhöz a való jogot. Döntési jogot követeltek az abortusz és a fogamzásgátlás kérdésében is. Ekkor beszéltek először a szexuális zaklatás problémájáról is.

1992-ben az Astrát átvette egy független médiaszervezet, azóta nem kötődik politikai párthoz pénzügyileg és ideológiailag sem. A lapot az Astra rf Kiadói Szövetség adja ki.

A magazin ma az interszekcionális feminizmust képviseli, tehát a nemek mellett a bőrszín és a társadalmi egyenlőtlenségek miatt létrejövő korlátokkal is foglalkozik. Az interszekcionális feminizmus felismeri és figyelembe veszi a szexizmuson felüli, de azzal sok esetben összekapcsolódó hátráltató olyan tényezőket, mint a bőrszín, a vallás vagy a testi fogyatékosságok.

Magyarán: elismeri, hogy egy halláskárosult, mélyen vallásos vagy menekült nő jelentősen rosszabb helyzetben van, mint egy fehér, nagyvárosi nő, és ezek ellen is próbál tenni.

Az Astrát kisebb civil szervezetek és svéd intézetek finanszírozzák, például a Svenska Kuturfonden, a finnországi svédek kulturális alapítványa, és a finn Oktatási és Kulturális Minisztérium. Emiatt megtehetik, hogy igényes kiadást csináljanak, színes papíron, nagy képekkel.

„Szinte azt mondanám, hogy kulturális aktivizmust csinálunk” – mondja Emma.

Évente négy számot adnak ki, mindegyiknek saját tematikája van, mint például az irodalom vagy a rasszizmus. Svéd nyelven jelenik meg, a szövegek mellett vizuális alkotások, versek, fotóesszék és illusztrációk vannak benne, amelyeket önkéntesek küldenek be.

Hirdetést csak ritkán közölnek, és ha mégis, akkor hozzájuk hasonlóan gondolkozó, céljaikkal azonosuló svéd vagy finn civil szervezetek hirdetnek az újságban. Rengeteg különböző programot is szerveznek, ilyen volt Magyarországon a Space U feminista írói workshop.

Kiemelt fotónkon balra Emma Hovi, jobbra Jenna Elmö. Fotó: Munkácsy Barbara/FinnAgora/Facebook