Bezárás
Anyaság

„Jobb anya lettem volna, ha előbb visszamegyek dolgozni” – kisgyerekes nők az első három évről

A kisgyerekes nők számára a munka és a gyermeknevelés nem egymást kizáró feladatok, hanem mindkettő kulcsfontosságú. A kettő együtt segíti őket abban, hogy teljes életet élhessenek. Ugyanakkor még mindig nagyon sok munkahelyi hátrány érheti őket, és kiváltságosnak számíthatnak azok, akiknek sikerül összehangolni a kettőt – derül ki az Üvegplafon és a dora et labora blogok online felméréséből.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

„Nagyon hiányzott az otthon töltött évek alatt a kreatív, intellektuális munkavégzés, a felnőtt közeg. Az, hogy egyszerre csak egy dologra kelljen koncentrálni. Hogy szabadabban osszam be az időmet. Szabadabbnak, önállóbbnak, egyenrangúbbnak éreztem volna magam, ha én is dolgozom rendes munkahelyen, mint a férjem. Haragudtam a férjemre, hogy ő mehet dolgozni, én meg nem” írta a kérdőívre adott válaszához egy anya.

Tudta, hogy ez nem a férje hibája, mégis sok konfliktust okozott ez a kapcsolatokukban. Mivel nem élvezte az otthon töltött időt, sokszor volt ingerült a gyerekeivel. Ez súlyos lelkiismereti problémát okozott neki, ezért pszichológushoz fordult.

„Azt hiszem, hogy ha hamarabb visszamentem volna dolgozni, kedvesebb tudtam volna lenni velük, mint így. Összességében több minőségi időt töltöttünk volna együtt” mondta.

Hogy mégis miért maradt otthon négy évig a gyerekeivel? „Anyám öt évet volt otthon hármunkkal, mindig élete legszebb éveiként emlegette ezeket az éveket. Másrészt a szakmámban nem kedvelik a kollégák és a szülők, diákok, ha egy tanár jön-megy” – foglalta össze.

Ez az egyéni történet jól jellemzi a felmérésben nagyon sokszor előkerülő kérdéseket, problémákat. A kisgyerekes anyák döntéseiben, mindennapjaiban fontos szerepet játszanak a társadalmi elvárások, az anyasággal járó terhelés kezelése, a munka és a vágy, hogy „elég jó anyák” legyenek.

Nagyon kevés kisgyerekes anya dolgozik

Tavaly augusztusban az Index Pénz beszél című blogján jelent meg egy cikk Miért nem vállal munkát a magyar kisgyerekes anya? címmel. Ebből kiderült, hogy a kisgyermekes anyák munkavállalása Magyarországon nemzetközi viszonylatban kiugróan alacsony (2014-ben 13 százalék volt) mind az OECD átlagához (53 százalék), mind a szomszédos országok átlagához (56 százalék) viszonyítva.

Egy 2015-ös KSH-elemzés szerint a gyermeknevelési ellátásra jogosult magyar nők háromnegyede azt tervezte, hogy a gyereke három éves koráig otthon marad, mert úgy vélte, hogy a gyereknek mellette a legjobb. Míg ebben a döntésben a bölcsődék hiányának/költségének látszólag kis szerepe volt, a megkérdezettek egyharmada azt mondta, a bölcsődei hálózat fejlesztése segítené leginkább a visszatérést a munkaerő-piacra.

A dora et labora és az Üvegplafon blogok kérdőívében éppen fordított lett ez az arány: arra a kérdésre, hogy járt-e valamelyik gyermeke bölcsődébe, illetve tervezi-e, hogy bölcsődébe adja, a kitöltők 67,5 százaléka igennel, 32,5 százaléka pedig nemmel felelt.

Ezen a ponton fontos hangsúlyozni, hogy a teszt kitöltői önkéntesek voltak, nem kutatók által felkeresett fókuszcsoportok. A kérdőívezést eszközként használtuk azért, hogy minél több kisgyerekes anyukát el tudjunk érni hasonló kérdésekkel, és ne egyesével szólaltassuk meg a riportalanyokat.

Az az azonban még minket is meglepett, hogy rövid időn belül több száz válasz érkezett, és emellett rengeteg privát, szöveges üzenet is, ami azt mutatja, hogy – legalábbis egy bizonyos rétegnél – nagyon betaláltak ezek a kérdések.

A felmérés általános adatai
Tesztünket 98,8 százalékban nők töltötték ki (csak 4 férfi kitöltő volt), a legfiatalabb válaszadó 21, a legidősebb 63 éves volt. A válaszok 38,8 százaléka a 33-37 éves korosztálytól érkezett. A válaszadók között 55,2 százalékban Budapesten élők, 11,7 százalékban megyeszékhelyen, 20,1 százalékban városban, 7,1 százalékban falun/tanyán élők szerepeltek, és 5,9 százalékot tettek ki a külföldön élők. A munkaerőpiaci státuszt tekintve az alkalmazottak (45,4%) és a szülési szabadságon, gyed-en, gyes-en, gyet-en lévők – beleértve a hivatásos anyákat is – voltak (39,5%) legtöbben, emellett 6,8 százalékban vállalkozók, 2,5 százalékban alkalmi munkákat/megbízásokat vállalók töltötték ki. A gyermekek számát tekintve 39 százalékuknak egy, 37,8 százalékuknak kettő, 14,9 százaléknak három, 4,6 százalékuknak négy, 2,2 százalékuknak öt gyermekük van. A kitöltők 5,9 százaléka neveli egyedül a gyermekeit, 2,5 százaléka saját szüleivel, 1,2 százaléka az élettárs szüleivel él együtt.

A valós társadalmi rétegzettséget és arányokat a kérdőív eredménye semmiképpen nem adja vissza, ám a személyes válaszok során itt is kijött, hogy mennyire megosztó lehet a bölcsi-kérdés:

„Kutató vagyok és a bölcsi-kérdéssel kapcsolatos kutatási eredményeket is elolvastam. Az aktuális állás körül-belül az, hogy egy-másfél éves kortól jót tesz a gyerekeknek a közösség, csak nem szabadna őket este hatig ott hagyni. A bölcsi minősége és a csoport mérete (kicsi csoportok) is jó kellene, hogy legyen.

„Nem is értem, hogy miért kell a nőknek ilyen lelkiismeretfurdalást okozni ezzel a munka/bölcsi kérdéssel – írta az egyik édesanya.

Egy másik válaszadó ellenkező tapasztalatokról számolt be. „Sokszor kínosnak érzem, hogy szívesen vagyok otthon a gyerekkel, mert valahogy a játszótéren az a tendencia erősödik, hogy a bölcsőde márpedig kell. Furcsa érzés, hogy szánakozva néznek rám azok az anyukák, akiknek a gyerekei bölcsisek, mintha valami nagyon nem stimmelne velem” írta. Hozzáteszi: kreatív munkát végez, szereti is a szakmáját, a világra is nyitott. „Őszintén érdekel, hogy mikor és miért kezdett cikivé válni az, hogy átmenetileg – nyilván nem örökkön-örökké – otthon vagyok a gyerekem e számára meghatározó időszakában?”

Egy másik édesanya szerint nagyon mélyen beivódott a magyar társadalomba, hogy a gyereknek három éves koráig az anyja mellett a helye, ám holland ismerősi ezen csodákoztak. „Pszichológusként is tudom, hogy a gyermek társas, kognitív, érési fejlődését az első év után egy minőségi anyapótlék (apa, rokon, szitter, bölcsi) remekül biztosíthatja” – írja.

Bölcsi vagy nem bölcsi, ez itt a kérdés

A felmérés kitöltőinek 21,6 százaléka egyáltalán nem értett az állítással, hogy a gyereknek három éves koráig az édesanyja mellett a helye. Ám 22,5 százalékuk teljes mértékben, 30,9 százalékuk inkább egyet értett vele. 25 százalékuk pedig inkább nem értett egyet.

A „miért döntöttél a bölcsődébe adás mellett?” kérdésre a kitöltők 70,4 százaléka válaszolt, és a felkínált lehetőségek közül több opciót is megjelölhettek. Válaszukból az derült ki, hogy legtöbben a gyerek érettségét („úgy láttam, a gyermekem megérett rá, hogy közösségbe kerüljön” – 55 százalék), a munka hiányát („hiányzott a munkám” – 43 százalék) és a több bevétel szükségességét jelölték meg (39 százalék).

A válaszadók 24,6 százaléka „terhesnek érezte a gyed/gyes időszakát”, 16,7 százalékuknak pedig komoly törést okozott volna a karrierjében, ha nem megy vissza. 3,9 százalék jelölte meg azt a választ, hogy „ha nem megyek vissza, elvesztettem volna az állásomat”.

Azok számára, akik nem szerették volna vagy nem szeretnék bölcsődébe adni a gyermeküket (az összes válaszadóból 119 fő), az jelentette a legnagyobb motivációt, hogy élvezték a gyerekükkel töltött időt, és nem szerettek volna lemondani róla (66,4 százalék).

Ezután némiképp elmarad a többi motivációs tényező: „olyan munkám van, amit tudtam végezni gyerek mellett is” (19,3 százalék); „úgy éreztem, nem lenne helyes” (17,6 százalék); „örültem, hogy végre kiszabadulok a munkából” (14,3%); „nem akartam visszamenni a korábbi munkahelyemre” (10,9 százalék); „nem találtam olyan munkát, ami összeegyeztethető lett volna a gyerekgondozással és a háztartási feladataimmal” (7,6 százalék); „a szülési szabadság alatt megszűnt a munkahelyem” (5,9 százalék); „a számomra elérhető bölcsőde nem felelt meg az elvárásainknak” (4,2 százalék); „nem volt (megfizethető) bölcsődei ellátás a közelben” (3,4 százalék).

Munka és tanulás

Nehéz megtalálni a munka és a gyerekekkel töltött idő egyensúlyát. A legtöbben a gyermekükkel töltött időt tekintik elsődlegesnek még akkor is, ha ez a munkahelyi előmenetel rovására megy, sokakban azonban erős a frusztráció, ha nem tudnak a képzettségüknek megfelelő mértékben kibontakozni a szakterületükön, és ez visszahat a gyerek(ek)kel töltött idő minőségére is.

„A munka lenne számomra az, ami segítene túlélni az anyaság okozta túlterhelést, de a gyerekek miatt esélytelen, hogy elköteleződjek… mindez állandó frusztrációt okoz számomra” írta egy válaszadó. 

„Ha nem dolgozom, frusztrált vagyok, és tudom, hogy ha épp nem velem vannak a gyerekek, akkor is jó helyen vannak (suli, nagyszülők, apjuk, barát-bébiszitter). Közben meg a gyerekekkel lenni annyira klassz: értük menni a suliba, várni rájuk különórán, főzni nekik, pakolászni körülöttük, hogy hirtelen akkor nem tűnik annyira fontosnak egy irodában ülni délután ötkor” írja egy másik édesanya.

Azok, akiknek sikerült megtalálni az egyensúlyt, mert adottak számukra az ideális körülmények és a támogatói háttér, sokszor kivételezettnek érzik magukat. Ám sokszor ebben az egyensúlyi állapotban sem teljesen felszabadultak:

“Nagyon nehezen győzöm le a homályos bűntudatot vagy rossz érzést, hogy biztos ennél sokkal önfeláldozóbbnak kellene lennem, többet lennem a lányommal, kevesebbet vágynom arra, hogy kicsit lehessek nélküle és minden más kötelezettség vagy feladat nélkül” írja egy válaszadó, aki meg tudta oldani, hogy visszamenjen szakmájába, amely néha külföldre szólítja.

Arra a kérdésre, hogy ha a párjuk fizetése elég lenne a megélhetésre, vajon akkor is visszamennének-e dolgozni, 27,8 százalék igennel választolt. Emellett 53,8 százalék mondta, hogy „igen, de nem teljes munkaidőben”, 10,6 százalék pedig nem menne vissza ez esetben.

Kérdőívünkből az is kiderült, hogy a válaszadók a rugalmas és a részmunkaidős állást részesítenék előnyben, de a szabadúszó és az alkalmazott státusz is igen vonzó volt.

Milyen típusú munkát vállalnál? – eredmények

Az ideális körülményeket illetően a legtöbb válaszadó a rugalmasabb munkaidőt, a megfelelő és hozzáférhető bölcsődei ellátást, és a magasabb családi jövedelmet jelölte meg.

Bár a rugalmas- és a részmunkaidő vágyott tényezőként jelent meg itt, mégis azok közül, akik megéltek valamilyen hátrányt a munkaerő-piacon az anyaságuk miatt, sokan éppen ezek miatt kerültek hátrányba, hiszen így is ugyanannyit dolgoztak, csak kevesebb pénzért. Hátrány a férfi, illetve gyermektelen kollégákkal szemben, hogy a legtöbb munkahelyen elvárják, hogy teljes munkaidőben dolgozzon az alkalmazott, sőt, túlórázzon is.

Kevesebb fizetés, több munka

Értek-e hátrányok, miután visszamentél dolgozni? – Válaszok

A kérdőiv egyik legtanulságosabb része az volt, ahol arról kérdeztük a válaszadókat, milyen hátrányok érték őket a munkaerőpiacon a gyermekük születése után. 82 választ kaptunk.  

Többen számoltak be arról, hogy nem akarták őket visszavenni, vagy csak alacsonyabb fizetésért, illetve kevésbé felelősségteljes munkakörbe; hogy a gyes lejártával kirúgták őket; hogy képtelenek voltak az elvárt időbeosztást tartani, vagy hogy a munkáltatók nem voltak tekintettel a bölcsődék és óvodák nyitvatartási idejére; hogy hátrányba kerültek a férfi és gyermektelen kollégákkal szemben, mert munkaidőn kívüli munkát és túlórát nem tudtak vállalni.

Többen írtak arról is, hogy sokat felejtettek az otthon töltött idő alatt, és hogy a többiekhez képest többet dolgoztak kevesebb pénzért, és nagyon nagy gondot okozott a gyerekek betegsége.

Néhány további tapasztalat a munkahelyi gondokról:

  • “Jeleztem, hogy gyerek mellett is tudok dolgozni, de nem bíztak bennem.”
  • “Amihez igazán értek, azt meg sem próbáltam, mert nem családbarát az időbeosztás.”
  • “Kihasználnak, mert tudják, hogy anyaként kevesebb lehetőségem van tovább állni, pláne külföldön.”
  • “A vendéglátásban azonnal elutasítanak, mert nem vagyok rugalmas.”
  • “Alacsonyabb pozícióba kerültem, mint amiben ugyanolyan szakmai tapasztalatú férfi kollégáim dolgoznak.”
  • “Nem tolerálták, hogy „korán” elmegyek a munkahelyről, hogy ötig odaérjek az oviba. Pedig 8 órát igy is ledolgoztam.”
  • “Teljesen kezdőként bántak velem, a gyerek betegsége miatti táppénz negatív diszkriminációt hozott.”
  • “Csak fél évig voltam otthon, de máris elkezdett fúrni az utódom.”
  • “Képtelenség volt megszervezni, hogy legyen, aki a munkaidőmben vigyázzon a fiamra. Nyelvtanárként jellemzően esténként dolgoznék.”
  • “Folyamatosan azt érzékeltették, hogy érezzem magam kiváltságosnak, hogy nem rúgnak ki, ha egy-két napot táppénzen vagyok a gyerekkel.”
  • “Nulláról kellett kezdenem a ranglétrát. Kihagytak a fontosabb projektekből.”
  • “Irigységet tapasztaltam a kollégák részéről, hogy ugyanott folytathattam, ahol 5 évvel korábban abbahagytam.”

Mindezt érdemes azzal együtt nézni, hogy a válaszadók alapvetően piacképesnek érezték a végzettségüket, és 50,5 százalékuk tanult az otthon töltött időszak alatt is.

Válaszadóink jelentős része egyértelműen kenyérkeresőként van jelen a családban. Többségük (61,3 százalék) bevétele a 20-60 százalékos intervallumba esik, körülbelül egy szinten van a 0-20 százalékos (16,9 százalék) és a 60-80 százalékos bevételről beszámolók aránya (15,6 százalék), és a legkevesebben az abszolút családfenntartók voltak 80-100%-os családi bevétellel (6,3 százalék).

Még ha ebből a kérdőívből nem is következtethetünk a magyar társadalom egészére, az utolsó két ábra mégis azt mutatja meg, hogy minden kihívás ellenére az anyaság és munkavállalás az első három évben sem vagy-vagy kérdés a tesztet kitöltők számára, hiszen a legtöbben (83 százalék) sikerélményként élték meg az anyaságot – mindössze 0,3 százalék élte meg teljes kudarcként –, emellett a legtöbb válaszadónak (62 százalékleginkább vagy teljes mértékben okoz sikerélményt a jelenlegi vagy a legutóbbi munkájuk.

A házimunka nagy részét a nők végzik

A házimunka mekkora részét végzed? – Válaszok

„Nem érzem hasznosnak a rendszeres tevékenységeimet, mert csupa olyasmit csinálok anyaként, aminek nincs látszata, egy óra múlva kezdhetem elölről” – írja az egyik tesztkitöltő.

A válaszokból kiderült, hogy még az értelmiségi háztartásokban is elsősorban az édesanyák feladata a háztartási munkák elvégzése. A legtöbben egy-két órát töltenek házimunkával egy nap (45.8 százalék), utánuk következnek a két-három órát háztartásra fordítók (27,6 százalék), ám nem elhanyagolható azoknak a köre sem, akik naponta kevesebb mint egy órát fordítanak erre (15,8 százalék).

Ezek az arányok nagyban eltérnek a KSH által mért országos átlagtól, melynek eredménye szerint a magyar nők átlagosan 185 percet, míg a magyar férfiak 79 percet töltenek házimunkával naponta.

Az azonban a mi kérdőívünkből is kiderült, hogy még ebben a munkavállaló, értelmiségi rétegben is főként a nő ideje a háztartásra és a gyereknevelésre fordított idő. Ahogy az egyik válaszadónk ezzel kapcsolatban megjegyezte: „A házimunka elvégzésére vonatkozó kérdés nem egyértelmű számomra. 100%-ban én végzem.”

A gyereknevelésre fordított idő még a házimunkánál is kiemelkedőbb mértékben hárul az édesanyákra. Az alábbi ábrából az derül ki, hogy a gyerek(ek)kel töltött idő 60-80 százalékában az édesanyák többsége (46 százalék) egyedül van a gyerek(ek)kel.  

A párkapcsolat rovására is mehet a feszültség

Az is jól látszik, hogy a munka és a gyereknevelés együttállása könnyen az „énidő” rovására mehet. Arra a kérdésre, hogy mennyi időt szánnak magukra, a válaszadók 19,3 százaléka azt írta: „semennyit”; 35,4 százalék a „kb napi egy órát”, 25,8 százalék a „heti egyszer 2-3 órát.”.

Itt ráadásul nem is tértünk ki arra, hogy a megadott intervallumok mennyire jelentenek minőségi időt, amikor az ember valóban azt csinál, amit akar, vagy ezt a gyerek(ek) alvásideje alatt elcsípett reggeli vagy délutáni idő teszi ki, aminek kezdete és vége nem saját döntés, hanem a gyerek alvási ciklusa határozza meg.

„Az énidő jelentőségét pedig nem győzném hangsúlyozni… Változó, kinek mennyire van igénye, de szerintem mindenkinek van valamennyire. Töltekezni hobbiból, egyedüllétből. Úgy érzem, ha híján vagyok, sokszor elveszek a hullámvölgyekben. Nem rózsaszín felhő az anyaság, rengeteg új helyzethez kell adaptálódni időről-időre. A három év alatti itthonlétben számomra a legnehezebb, hogy elsődlegesen nem a saját, hanem az ő igényeihez, napirendjéhez kell alkalmazkodnom, ráadásul mentálisan kimerítő, állandó készenlétben” – emelte ki az egyik tesztkitöltő.

A válások nagy számát ismerve meglepő adat lehet, hogy a kitöltők 91,6 százaléka, tehát 294-en házastársi vagy élettársi kapcsolatban él, és a „mennyire tudsz erőt meríteni a párkapcsolatodból?”-kérdésre a legtöbben a „nagyon” (35, százalék) és a „teljes mértékben” (26,2 százalék) válaszokat adták. (További válaszok: közepesen – 18,1 százalék; nem igazán – 9 százalék; egyáltalán nem – 11,2 százalék)

Sokan túl voltak egy váláson a teszt kitöltésekor, és a jelenlegi kapcsolatukat értékelték, és többen számoltak be párkapcsolati konfliktusról a szöveges részben.

Itt például az édesanya munkába állása a párkapcsolat helyrebillentésében is szerepet játszhat: „Segítség nélkül nehezek a mindennapok. Sajnos a párkapcsolat / a házasság is komolyan megsínylette az elmúlt másfél évet.”

“Nagyon várom, hogy a fiam elég idős lehessen a bölcsődéhez, a munkába való visszatérés és a feladatok újbóli elosztása talán a párkapcsolati gondokat is segítene megoldani.”

Van, ami nem csak az anyán múlik

A Munka vagy család?” kérdése nem úgy néz ki, hogy az anyák az egyik mellett döntenek, a másikat pedig sutba vágják. A kérdés inkább az – és ez már túlmutat az egyéni hatáskörön –, hogy milyen feltételek mellett tudják megoldani, hogy mindkét területen kiteljesedhessenek és, hogy ebben milyen rendszerszintű, illetve családi támogatás áll rendelkezésükre. Tapasztalatok szerint a segítő háttér meglétén vagy hiányán áll vagy bukik minden.

„Magyarországon a legkárosabb az társadalmi nyomás, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye három éves koráig, a férj dolga pedig, hogy dolgozzon es néha segítsen a háztartásban. És ettől minden nőnek boldognak kellene éreznie magát, hiszen az élet célja az anyaság… Az intézmények is hatalmas terhet raknak a szülőkre: gyümölcsöt vinni az óvodába, házi feladat már elsőben, hegyezett ceruza minden napra, otthoni feladatok a szülővel, felcímkézett csereruhák. És ez a családok 99 százalékában az anya dolga” írja az egyik válaszadó.

Egy másik édesanya összefoglalta: „Azt hiányolom az első három évből, hogy megkérdezzék az anyát, hogy mit és hogy szeretne és abban támogassák. Ha otthon maradni, abban, ha részidőben dolgozni, akkor abban, ha meg teljes időben, abban. Partnernek tekinteni.”

Laborczi Dóra

Kiemelt kép: Pexels.com

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom