Vidéki csajok

Zaklatás, egyenjogúság, gyerekvállalás, üvegplafon - az átlátszós nők lázadása a macsó magyar diskurzus ellen. Mert tudjuk, hol van a helyünk.

MeToo

Talpmasszázs vagy nemi erőszak? Felfüggesztették a szexuális zaklatással vádolt francia államtitkár tárgyalását

 

Múlt pénteken váratlanul felfüggesztették és bizonytalan időre elhalasztották annak a pernek tárgyalását, amelyben egy volt francia államtitkár, Georges Tron akár 20 évnyi börtönt is kaphatott volna, amennyiben a bíróság bűnösnek találja a szexuális erőszak és többed magával elkövetett nemi erőszak vádjában. A politikust két volt önkormányzati alkalmazott, beosztottjai jelentették fel, és ahogy a történtek is illusztrálják, nem könnyű végére járni az igazságnak egy hasonló ügyben. A munkahelyi szexuális erőszak ellen felszólalók, pláne, ha egy ilyen nagy hatalmú főnökről van szó, nemcsak állásukat, jó hírüket, de egzisztenciájukat és egészségüket is kockára teszik.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Ritkán kerül ilyen súlyos vádakkal ex-kormánytag francia bíróság elé – az idén 60 éves Georges Tron tárgyalása, történetesen épp a MeToo# hullám errefelé nagyon is intenzív hónapjaiban kezdődött, múlt kedden. Maga a Tron-affér a Franciaországot szintén nagyon megrázó DSK-botrány farvizén került elő. DSK, azaz Dominique Strauss-Kahn, az IMF-egykori igazgatója és köztársasági elnök aspiráns New York-i nemi erőszak ügye 2011 májusában hirtelen lerántotta a leplet arról, milyen védettséget élveznek a politikai elit szexuális ragadozói az országban.

Akinek nem lehet nemet mondani

Ekkor jöttek felszínre a Georges Tronról szóló furcsa történetek is, amelyek ismétlődő motívuma volt a politikus szenvedélyes érdeklődése a talpmasszázs iránt. A 6 évvel később a bíróság elé kerülő dossziéban azonban már jóval szövevényesebb és súlyosabb tényeket találunk. A gyanú szerint a politikus éveken át és szisztematikusan szexuális tárgyként viszonyult több önkormányzati alkalmazotthoz, alpolgármestere segítségével és olykor közreműködésével, legalább 2 nő esetében követett volna el nemi erőszakot, a szexuális erőszak mellett.

Minderre általában a városházán került sor, és Tron nemcsak az érintett nők kiszolgáltatottságát használta ki, de az egész intézményben uralkodó zsarolások, fenyegetések és a több választott tisztséget halmozó politikus hatalma lehetővé tették volna, hogy mindez ne tudódjon ki, illetve sokáig büntetlen maradjon: „Georges Tronnak nem lehet nemet mondani”, ahogy az egyik panaszos fogalmazott.

Tron Nicolas Sarkozy elnöksége alatt volt államtitkár, és jelenleg is egy kisváros, Draveil polgármestere, illetve megyei önkormányzati képviselő, korábban pedig, rövid megszakítással 19 éven át parlamenti képviselő. Feltételezett partnere, segítője, illetve cinkosa e bűntények elkövetésében a 60 éves Brigitte Gruel, volt alpolgármester, aki szintén több választott funkciót is betöltött korábban.

Néhány nappal azután, hogy az ellene tett feljelentések bekerültek a sajtóba is, Tron lemondott államtitkári tárcájáról, de a vádakat máig tagadja. Sarkozy pártja, a ma Republikánusoknak (Les Républicains, LR) hívott, konzervatív formáció a vádemelés ellenére is jelölte, 2012-ben, majd 2017-ben is a választókörzetben (először kikapott, másodszor pedig végül visszalépett).

Szexuális kellékként használt munkatársak

A feljelentést tevő Virginie Faux és Eva Loubrieu története nagyon hasonló, mindketten fiatal nők, akik álláskeresés közben találkoznak Tronnal. Mindkettőjük esetében az első lehetséges alkalommal Tron leveszi egyik cipőjüket, és miközben a reflexológiáról tart előadást – ezt illusztrálandó, masszírozni kezdi a lábfejüket. Mindkettőjük esetében vacsorára invitálják hármasban a nőket, akik teljesen le vannak döbbenve a Tron-jelenségtől, és nem mernek nemet mondani – az étteremben újabb lábfej-, láb-, esetleg combmasszázs következik, majd kapnak egy állásajánlatot.

Bár a két nő nagyon kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben, de Tron érdeklődése a lábak iránt közmondásos és lényegében viccek tárgya a településen, ez és Gruel jelenléte sem segít abban, hogy jelezzék, nem helyénvaló, és mellesleg nem is kellemes számukra, ahogy a lábukat „használatba veszik” jövendő feletteseik.

Faux esetében az alpolgármesternő jelenlétében kerül sor az első nemi erőszakra: egy népes vacsora után a polgármesteri hivatalban, miután a vendégek távoznak, a polgármester és helyettese arra kérik, maradjon, üljön le, és csukja be a szemét. Brigitte Gruel a háta mögé áll és simogatni, vetkőztetni kezdi, a polgármester pedig elölről; az aktus során többek között ujjával behatol vaginájába, majd a két politikus otthagyja a teljesen lemerevedett, reakcióra képtelen nőt és kettesben folytatják.

Hasonlókról számol be Eva Loubrieu is, akit Tron többször meginvitál irodájába, ahol a fenti forgatókönyv valósul meg, masszázstól a penetrációig, csak épp a polgármester egyedül van, alkoholt fogyaszt, és mindez egyfajta rituálénak tűnik, miközben a nőnek be kell hunynia a szemét.

Virginie Faux a fenti este után sokkos állapotban tér haza, és elmondása szerint öngyilkosságot kísérel meg, beteget jelent, egy hónappal később pedig felajánlja felmondását, amit visszautasítanak. Amikor visszatér a munkába, egy másik alkalommal is hasonló „csapdába esik”, amikor iratokat kell vinnie az alpolgármester asszonyhoz. Újabb kérésére végül áthelyezik, depressziós lesz, újra öngyilkossággal próbálkozik.

Csaknem egy évvel a történtek után egy szakszervezeti felelős javaslatára fordul a nőket érő munkahelyi erőszak ellen küzdő szervezethez (AVFT) majd két hónappal később ugyan elmegy a rendőrségre, de nem meri feljelenti Tront. Végül félévvel később, környezete, orvosai és az egyesület támogatásával mégis megteszi 2011 nyarán.

Loubrieu-t is bevonják idővel a „triókba”, amelyeket ő perverz mechanizmusként ír le, amelyben csak „árnyéka önmagának”, passzív alany, használatba vett tárgy, és lehetetlennek tűnik számára a kilépés az ördögi körből. Ő is egyre rosszabbul van, sokat hiányzik, lopással vádolják meg, és végül 2009 júliusában elbocsátják. Egy ügyvéd azt tanácsolja neki, ne tegyen panaszt Tron ellen, és végül orvosa illetve hozzátartózói győzik meg ennek ellenkezőjéről.

A hasonló „szeánszokról” masszázstól penetrációig több alkalmazott is beszámolt, vannak köztük olyanok, akik úgy vallottak, hogy beleegyeztek az aktusba, és olyanok is, akiket később kollégáik megróttak vagy megfenyegettek, mert „elmondták az igazságot”.

Összeesküvéselméletek és egy nagyon fura városháza

A házasságban élő Georges Tron, három gyermek édesapja a kezdetektől mindenben ártatlannak vallotta magát, csupán a reflexológia iránti önzetlen rajongását vallotta be. Bár a tárgyalás előkészítése során végül elismert 3 szerelmi kapcsolatot, de az őt vádló nők szerinte patologikus hazudozók, könnyű erkölcsűek, akik nyerészkedni akarnak, illetve bosszút állni rajta.

Ráadásul politikai ellenfelei manipulálják őket, és Tron valójában összeesküvés áldozata; hasonlóképpen, azokat az önkormányzati dolgozókat, akik szintén ellene tanúskodtak, Tron szerint ellenfelei bérelték fel. Brigitte Gruel szintén tagad mindent, szerinte Tronnal sem volt szexuális kapcsolata, egy cselszövés áldozata.

Az eljárás során azonban számos bizonyíték gyűlt össze annak illusztrálására, hogy a draveili városházán nagyon speciális légkör uralkodott, amelyet a zsarolás, fenyegetések és a dolgozókról készített „dossziék” határoztak meg. Amire a feljelentést tevő fiatal nők csak utólag jöttek rá, azt több vallomás is alátámasztja: Tron közelebbi munkatársai és más dolgozók szerint is jól olajozott rendszert alakított ki a polgármester és „kerítője”, amelyben törékeny helyzetben lévő nők jutottak labilis szerződésekhez, és még az olyan részleteket is előre eltervezték, mint az éttermi ülésrend.

Úgy tűnik, Georges Tron már két évtizede ellenállhatatlan vágyat érez a nő lábak masszírozására/tapogatására, és engedély vagy figyelmeztetés nélkül számos nőnek lekapta már a cipőjét – férfiaknak viszont sosem illusztrálta ekképp a reflexológia csodás hatásait. (Az ismert esetek között van egy újságíró is, aki mezítláb és teljesen felháborodva ugrott ki egykor a politikus autójából.)

Egy névtelen szórólap már 1998-ban is zaklatással és erőszakkal is vádolta az alig 29 ezer lakosú Draveilben.

Mindez inkább alátámasztja a panaszosok magyarázatát arról, miért „nem jelenti fel az ember Tront”, vagy miért képtelenség nem-et mondani a főnöknek, akitől az állásunk függ. Illetve a lakástámogatások, adminisztratív vagy rendőrségi problémák megoldása, amelyek közben-nyomán a fellépő polgármester az első adandó alkalommal fogdosni kezdi a nőket, vagy többé-kevésbé nyílt szexuális célzásokat és ajánlatokat tesz.  A tanúvallomások egyikében egy fiatal alkalmazott lejárt szerződésének megújításakor egy másik posztot kér, „nagyon kedvesnek kell majd lenni, kicsikém” válaszolja Tron, a kezét megfogva. A nő elhúzza a kezét, és nem válaszol, szerződését nem újítják meg.

A bizonyítás terhének sokszorosa nyugszik az áldozatok vállán

A nemi erőszak, bizonyos esetekben még a szexuális agresszió más formáihoz képest is nehezebben bizonyítható, hiszen ha az aktus nem jár fizikai nyomokat (zúzódásokat, horzsolásokat stb.) hagyó kényszerítéssel, lényegében az áldozatnak kell meggyőznie arról mindenkit, hogy bár „nem állt ellen”, mégis egyértelmű, hogy beleegyezése nélkül történt mindez. Ha a főnök megpaskolja egy beosztott fenekét, a mozdulat büntethető voltáról a francia törvények szerint nincs vita, de egy penetrációig fokozódó „masszázs” esetében, az áldozatnak kell koherensen elmagyaráznia, hogy a teljesen leblokkolt, lemerevedett teste „jelezte” az elkövető(k) felé, hogy nem aktív részese a helyzetnek, hanem kényszer alatt cselekszik, „akárcsak egy bábu”.

Ez pedig, a jelenlegi francia igazságszolgáltatási gyakorlatban, ahogy ezt Tron pere is igazolta, ma korántsem egyszerű feladat. A két nő feljelentését első fokon, 2013 decemberében, elutasították, mert vallomásukban volt néhány következetlenség, mert a pszichológiai szakvélemény mindkettőjüket törékeny személyiségnek és vitatható hitelűnek ítélte, és gyakorlati bizonyítékok nem álltak rendelkezésre.

Fellebbezésük nyomán azonban az eljáró vizsgálóbírók nagyon alapos dossziét raktak össze, ahol a városháza munkavállalóinak és a nők ismerőseinek vallomása alapján számos elem támasztja alá, mind Georges Tron szexuális érdeklődésének elnyomó, visszaélésekre okot adó jellegét, mind a jelentős nyomásgyakorlást, amelyet a politikus kifejtett annak érdekében, hogy ne történjenek meg a feljelentések, majd a nők álljanak el a pertől. Fenntartva az ártatlanság vélelmét, mindez nehezen egyeztethető össze Tron ártatlanságával és összeesküvés elméletével.

Miközben az eljáró bírók ennek a kontextusnak felépítésével próbáltak utánajárni a vádak valóságalapjának, a vádlottak és jogi képviselőik mindent megtettek a felperesek hitelrontásának érdekében. Ahogy Virginie Faux ügyvédje mondja, ha valakinek ellopják az autóját, vagy kirabolják, nem számít, hogy milyen ember, a tettest elítélik. Ha valakit megerőszakolnak, bizonyítania kell, hogy makulátlan személyiség, különben kisebb eséllyel hiszik el a szavát, és az ellene elkövetett agresszió is kevésbé számít.

Trollkodó ügyvédekkel szemben meghátráló bíróság: tehetetlen igazságszolgáltatás

Ahogy arról a sajtó tudósításai is részletesen beszámoltak, a panaszosok bírósági vallomása, a szavukat folyamatosan kétségbe vonó és relativizáló ügyvédek, illetve a bíróság elnökének kérdései is egy újabb kemény megpróbáltatást hoztak, immár 6 évvel a feljelentés, 8 évvel a történtek után.

Csütörtök este a köztévé oknyomozó magazinja szentelt egy riportot az ügynek, amelyben Faux beszámolt arról, hogy évek óta félelemben él, több alkalommal kapott halálos fenyegetést, bár több száz kilométerre költözött Draveiltől. A riport egyik legmegdöbbentőbb eleme azonban egykori barátnőjének története, akit Tron utasított, hogy fenyegesse meg Virginie Faux-t: ha feljelentést mer tenni, felhasználják a róla összegyűjtött dosszié terhelő bizonyítékait. A barátnő sírva mondja el, mennyire szégyelli magát, hogy egykor nem mert ellentmondani főnökének, valóban megfenyegette Faux-t, sőt, maga is írt egy olyan levelet a hatóságoknak, amelyben a nő szavait kétségbe vonja, és munkájának minőségét kritizálja, feltételezett alkoholizmusára tesz utalásokat.

Ilyen levelekből ugyanazon a napon 24-et adtak fel, egyaránt elhibázott címzéssel a rendőrségnek, de van olyan alkalmazott is, aki a köztévének azt állította, ő tényleg szabad akaratából írta mindezt a részegen nagyon szabadosan viselkedő kolléganőről.

Pénteken, amikor már világossá vált, hogy a perből hátralévő néhány nap nem lesz elegendő a több mint 50 beidézett tanú meghallgatásához, a vádlottak ügyvédjei újabb kirohanást intéztek a bíróságon, ezúttal a média és a közösségi oldalak ellen, amelyek szerintük túlságosan befolyásolják az esküdtek véleményét.

A köztévé riportja szerintük csupán a terhelő bizonyítékokra koncentrált – tegyük hozzá, hogy a polgármester és feltételezett cinkosa sem voltak hajlandóak szóba állni az újságírókkal.

Bár az ügyész szerint ez a vita már jóval régebbi, mint a Facebook vagy Twitter, és csak közös erőfeszítés kérdése, hogy az ítélet objektivitásra törekedjen, Tronék ügyvédjeinek maradt még egy aduásza. Közölték, hogy a bíró maga osztotta meg velük kételyeit arról, hogy mekkora a nyomás perrel kapcsolatban, és hogy talán jobb lenne, ha egy nő ülne a helyén.

Az efféle bizalmas közlések nyilvánosságra hozatala ugyan tabunak számít, de elég volt ahhoz, hogy teljesen destabilizálja a bíróságot. Az elnök felfüggesztette a tárgyalást, Virginie Faux elájult, mentők vitték ki a teremből, majd néhány óra múlva jött a bejelentés, hogy bizonytalan időre elnapolják a tárgyalást.

Bármi is történt a draveili városháza falai közt, egy újabb nagy nyilvánosságot kapott történetben azt üzeni ismét a francia igazságszolgáltatás a munkahelyen történt szexuális erőszak elszenvedőinek, hogy nem érdemes újat húzni a nagy hatalmú főnököddel. Az abúzus elkövetőinek pedig azt, hogy nyugodtan alhatnak.

Kapcsolódó cikkeink

Macsó trollok háborúznak a zaklatók védelmében Franciaországban

A leleplezések előtt a Fidesz is kedvelte a megbuktatott színidirektorokat – kultúrharc jön a szexbotrány után

#Metoo: Felszínes kampány nem elég, az áldozatoknak segítséget is kell nyújtani

A múltat nem tudjuk megváltoztatni, csak a jövőt – #wetogether

#Metoo – Ez a szar így akkor nem fog megjelenni, azt tudod?

Dobsi Viktória

Címlapkép: Georges Tron, fotó forrása

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás