A német közszolgálati DW készített dokumentumfilmet négy nőről, akik a világ különböző pontjain más-más ügyekért küzdenek. Ami közös bennük, az az, hogy mindannyian bátrak, elszántak, és tudatosan használják a közösségi média felületeit az üzeneteik terjesztéséhez. Erőfeszítéseik pedig sikeresek: a mozgalmuk ismertsége és támogatottsága folyamatosan növekszik.

A német közszolgálati DW közel 1 órás dokumentumfilmet készített négy nőről, akik négy országban négy különböző ügyért küzdenek a közösségi média segítségével.

Az iráni Masih Alinejad az iráni nőktől elvárt kötelező fejkendőviselés ellen küzd évek óta. Ma már New York-ban él, mert hazájában fenyegetéseket kapott. A mozgalma egy fotóból indult, ami őt ábrázolta, amint Londonban fut kibontott hajjal, fejkendő nélkül. Ezzel példát mutatott honfitársnőinek, akik azóta is küldik neki a fotókat magukról, kendő nélkül, mert számukra a fedetlenül hagyott haj lett a szabadság és önrendelkezés szimbóluma.

Masih Facebook– és Instagram-oldalának mára több mint 1-1 millió követője van, emellett tüntetéseket is szervez, és heti egyszer iráni nyelvű tévéműsort is készít.

Maria Florencia Alcaraz Buenos Airesben él, és a nők elleni erőszakért küzd. Mint mondja, Argentínában 30 óránként megölnek egy nőt, és a gyilkosságok nagy részét, tíz esetből hetet az aktuális vagy egy korábbi partnerük követi el. Főként ez ellen küzd a Maria által indított mozgalom, ami a férfiközpontú, „macsó” társadalmi beállítottságot szeretné megváltoztatni.

El akarják érni, hogy a partnerüket bántalmazó és megölő férfiak komoly büntetést kapjanak és hogy ne övezze hallgatólagos jóváhagyás az ilyen eseteket. A közösségi médiában indított kampányhoz rengeteg nő csatlakozott, akik tüntetéseken is kiállnak magukért. Jelenleg a nők önrendelkezési jogáért, az abortusz legalizálásért is küzdenek.

Aissata M. B. Camara azt próbálja elérni évek óta, hogy hazájában, Guineában ne csonkítsák meg a kislányok nemi szervét. Ez a kegyetlen gyakorlat a mai napig mindennaposnak számít az afrikai országokban, és Aissata szerint Guineában a második legmagasabb a megcsonkított lányok száma, akiken jellemzően 10-12 éves korukban végzik el a beavatkozást. Aissata is áldozatául esett a beavatkozásnak kiskorában, felnőttként azonban igyekszik programok szervezésével és közösségi médiás kampányokkal megváltoztatni a társadalmi hozzáállást.

Nincs könnyű dolga, mert ez egy régi és mélyen gyökerező hagyomány. Tanultak és iskolázatlanok, szegények és gazdagok, keresztények és muszlimok egyaránt megcsonkíttatják a lánygyerekeik nemi szervét. Ráadásul a kislányként megcsonkított nők többsége is osztja azt a nézetet, hogy akin nem végzik el a beavatkozást, az „nem tiszta”.

Az indiai Gurmehar Kaur az India és Pakisztán közti békéért küzd. Apja a Pakisztán elleni Kargil-háborúban vesztette életét 1999-ben, és Gurmehar eleinte gyűlölt minden pakisztánit, de később rájött, hogy nem a bosszú a megoldás, hanem a béke.

Mára ismert civil aktivista lett, könyvet írt a történetéről, a Twitteren 126 ezer követője van, de a YouTube-on is kampányol a két ország közti békéért. Indiában a szélsőjobboldaliak emiatt anti-nacionalistának, vagyis nem eléggé hazafinak tartják. Miután a tévében is szerepelt, rengeteg gyűlölködő üzenetet kapott, amikben veréssel, nemi erőszakkal és halállal fenyegették.