Az utóbbi években fedezte fel több nyugati ország közvéleménye is, hogy a menstruációs szegénység korántsem csak a fejlődő vagy szegény országokban létező jelenség. Az, hogy egy nő nem fér hozzá megfelelő termékekhez, elsősorban tamponhoz vagy betéthez a havi vérzése alatt, a felmérések szerint Európában is meglepően elterjedt probléma. Ilyenkor a nők olyan „helyettesítőkkel” próbálkoznak, mint a zsebkendő vagy rongydarab, de végül még így sem mehetnek emberek közé. Miközben e termékek áfájának csökkentése vagy adómentessé tétele napirenden van több országban is, Magyarországon csupán az ellenzéki pártok pedzegetik a témát.

A spanyol kormány jövő évi költségvetésében – amelyhez egyébként egyelőre nincs meg parlamenti többsége – a női intim higiéniai termékek áfájának csökkentését tervezi, a jelenlegi tíz százalékról négyre. Ebből az alkalomból vette górcső alá a politikai döntések átláthatóságáért dolgozó spanyol Civio alapítvány a menstruáció során használt alapvető termékek áfájának kérdését.

Az elmúlt években a magyar médiában is fel-felbukkanó problémát elsősorban az angolszász országokban, így az Egyesült Királyságban nyilvánossá vált adatok, kampányok és azok nyomán született döntések tematizálták.

Az egyik nagy visszhangot kapott felmérés szerint a 14-21 év közötti brit lányok tizede képtelen volt megfelelő termékeket beszerezni a menstruáció alatt. A gyerekjogokkal és elsősorban a lányok egyenlőségével foglalkozó Plan International UK 2017 októberében publikált, ezer fős kutatása alapján a lányok ötöde használt nem megfelelő terméket, mert nem tudott mást megfizetni. 15 százalékuk számára nehézséget okozott a termékek beszerzése, 14 százalékuk pedig anyagi okokból volt kénytelen barátnőitől kérni betétet.

Jelképes és gyakorlatias megoldások

Az Európai Unió 2007 óta lehetőséget ad a leegyszerűsítve tamponadónak is nevezett áfa csökkentésére, és az államok fele élt is ezzel a lehetőséggel. Ahogy a Civio alábbi ábráján látható, amely a dohány, az alkohol és luxustermékek áfáját (szürke pontok) hasonlítja össze a menstruációs kellékekével (narancssárga pontok), 14 országban van kedvezményesebb áfa az utóbbiakon.

Magyarország magasan vezeti a mezőnyt a 27 százalékos forgalmi adóval. Ám olyan, szociálisan érzékenynek tartott államok követik hazánkat, mint Svédország vagy Dánia.

Az uniós szabályozás 5 százalékos minimumot ír elő e termékek áfájaként, és 2007 óta több ország is élt a csökkentés lehetőségével. A lista legalján található Írországban az adómentesség korábbi, mint az uniós direktíva, így maradhatott fenn.

Nagy-Britanniában az áfa kérdése fontos érvvé lépett elő az EU-val folytatott csatározásokban, miután 2015-ben egy népszerű petíció megállapította, hogy egy nő egész életében átlagosan 18 450 fontot költ menstruációjára, amiből 922 font csak az adó (ez mai árfolyamon több mint 340 ezer forint).

Kompromisszumos megoldásként a kormány végül 70 nőszervezetnek ajánlotta fel az adónemből befolyt 12 millió fontot 2017-ben, azzal a céllal, hogy ők segítség a leginkább rászorulókat. A Civio azt is hozzáteszi, hogy a program végrehajtása során nagy botrányt okozott, amikor kiderült, hogy mintegy negyedmillió font egy abortuszellenes NGO-nál landolt.

Skócia más utat választott, idén augusztus óta elsőként a világon ingyenes hozzáférést biztosít tamponokhoz és betétekhez az összes tanulónak és egyetemistának, azaz csaknem 400 ezer lánynak. Az 5,2 millió fontba kerülő programot az érintett intézményekkel közreműködve indították el, miután több kutatás is arra jutott, hogy a nők jelentős részét érinti a menstruációs szegénység.

A Young Scot kétezer főn alapuló felmérése szerint a tanulók és egyetemisták negyedének okoz gondot e termékek megvásárlása, a Women for Independence nevű szervezet kutatása szerint pedig a nők csaknem 20 százaléka megtapasztalta élete során a menstruációs szegénységet.

Az ügyben illetékes politikus, Aileen Campbell szavaival élve

A választott módszer Campbell szerint úgy teszi elérhetővé e termékeket, hogy a leginkább rászorulók részesülnek a támogatásból, és méltóságuk sem sérül.

Az utóbbi években tehát fokozatosan vált nyilvánvalóvá, hogy a menstruációs szegénység nemcsak a fejlődő országokban jellemző, hanem a leggazdagabb nyugati országokban is nők tömegei számára külön stresszt okoz e termékek beszerzése. Azok hiányában pedig olyan megoldásokat választanak, amelyek egészségükre és közérzetükre egyaránt károsak lehetnek, és mivel nem megfelelőek, esetleg a menstruáció idejére nem is hagyhatják el otthonukat.

Azokban az országokban, ahol kutatások is rendelkezésre állnak, általában nagy megdöbbenést okoz, hogy mennyire elterjedt a probléma, és mennyire kiszolgáltatottak lehetnek a lányok és a nők – miközben persze maga az alaptéma, a menstruáció is jellemzően tabu.

Az Európai Bizottság idén januárban belengette, hogy a kedvezményes áfákkal kapcsolatban nagyobb szabadságot kaphatnak a jövőben a tagállamok, de a konkrétumok egyelőre nem ismertek.

Korántsem nyilvánvaló, hogy valóban az áfacsökkentés a legjobb megoldás

A katalán Observatori IQ, egy nonprofit szervezet, amely a gender, azaz a társadalmi nemek perspektívájából vizsgálja a gazdasági jelenségeket, egy igazságosabb (egyúttal demokratikusabb) társadalmat célozva, az egész spanyolországi adórendszerről szóló kiértékelésében arra jutott, hogy:

1. Igazságtalan, hogy a legtöbb uniós országban nem alapvető szükségletként határozzák meg ezeket a termékeket, és az utóbbi évek kampányai ellenére is a legtöbb kormány elzárkózik attól, hogy ezen változtasson. Hiszen a nők nem választhatják meg, hogy menstruálnak vagy sem. E termékek használata nélkül nem lehet dolgozni, és általában véve, utcára menni sem. A megfelelően higiénikus megoldás hiányában nemcsak a nők közérzete, hanem egészsége is veszélyeztetett.

2. A társadalmi igazságosság szempontjából nem a forgalmi adó csökkentése a leghatékonyabb, hanem a rászorulókat is jobban célzó újraelosztás és a közszolgáltatások.

Ahogy a kérdés egyik szakértője, Paloma de Villota közgazdász aláhúzza, az adócsökkentés módszere inkább a neoliberális logikába illeszkedik, és azt az illúziót kelti, hogy a probléma meg van oldva, miközben az állam bevételei csökkennek.

Villota szerint jobb megoldás lenne, ha a társadalombiztosítás fedezné ezeket a költségeket az alacsonyabb jövedelműek esetében, vagy magukat a termékeket juttatná el a rászorulókhoz. Ha általában véve támogatja is, hogy az áfa tükrözze az alapvető szükségletek kérdését, emlékeztet rá, hogy az északi (nordikus) modellben pl. számos szolgáltatás magas, 20-25 százalékos áfával rendelkezik, mert a jóléti szolgáltatások rendszere jóval kiterjedtebb. „Előnyösebb a nők számára, ha vannak ingyenes bölcsődék és óvodák, mint az, ha gyerekruha vagy a gyermekétel áfamentes”- állítja.

A jelenlegi spanyol elképzelés, 10-ről 4 százalékra csökkenteni az áfát, egy Madrid központjában vásárolt, 22 darabos Tampax esetében, amely 4,05 euróba kerül, dobozonként 24 centet lehetne spórolni, amennyiben az árak nem változnak.

Az állami Adóügyi Kutatások Intézetének nemi egyenlőségért felelős igazgatója, María Pazos is kételkedik a módszer hatékonyságában: a kormány népszerű intézkedésként tálalja, mert látványos, de szerinte a legboldogabbak az ipari szereplők lesznek az áfa csökkenésével. Egyáltalán nem biztos, hogy valóban csökkennek majd a fogyasztói árak, miközben

Mi a helyzet Európán kívül?

Az utolsó ország, amely a női higiéniai termékek áfamentessége mellett döntött, Ausztrália, méghozzá 2019. január elsejétől. A legfrissebb hasonló jellegű döntés Nevadában született, legalábbis népszavazás formájában a november elején tartott félidős választásokon, miközben az USA több állama is elindult már ezen az úton, köztük Connecticut, Florida, Maryland, Massachusetts, Pennsylvania, Minnesota, New Jersey, Illinois és New York.

New York városa 2016-ban szintén ingyenessé tette az iskolákban a tamponokat és betéteket, majd New York állam és Illinois is erre jutott.

Az adómentességet elsőként Kenya vezette be 2004-ben, azóta Kanadában, Indiában, Malajziában, Ugandában, Tanzániában, Nicaraguában, valamint Trinidad és Tobagóban döntöttek így, ahogy az alábbi ábra is mutatja.

Dél-Afrikában idén augusztusban adta közre javaslatát a kérdéssel megbízott panel, amely szerint nem csupán az áfamentességre van szükség, mert az csak korlátozott hatással lenne az alacsony jövedelmű háztartásokban: ők is a termékek ingyenes eljuttatását javasolják a rászorulókhoz.

Itthon még csak pedzegetjük a problémát

A magyarországi helyzettel kapcsolatban átfogó adatokkal, becslésekkel nem rendelkezünk, a témának szentelt újságcikkek is inkább a külföldi kampányokat és az ott nyilvánosságra került elrettentő példákat sorolják. Az NLCafé februári cikkében a szerző megkérdezett védőnőkre és a Pest megyei Dány és Bag telepein dolgozó BAGázs egyesület munkatársára hivatkozva írja, hogy a betétek beszerzése nem jelent problémát az általuk ismert szegény családokban.

Az Átlátszó Szocio blogján L. Ritók Nóra tavaly nyári cikkében arról számolt be, hogy egy iskolai hiányzás kapcsán szembesült azzal, „mekkora gond lehet „azokon a napokon” az intim betét hiánya.”

„Ebbe persze nehéz belegondolni a tamponok, különböző méretű, nedvszívó képességű, ragasztócsíkkal ellátott betétek korában. Egyszer, egy cégtől, nagyobb mennyiségű reklámbetétet kaptunk, sokáig gazdálkodtunk belőle, lehetett kérni egy helyi munkatársunktól, egy nőtől persze, a közösségi háznál, de vittünk magunkkal az iskolákba is, sok lány kérte ebben is a segítségünket. Mert ahol négy lány van egy családban, ott ez már nagy tétel. Pláne a létminimum alatt. Az iskolából pedig nem szeretne otthon maradni senki, e miatt. A hiányzást jegyzik, és következménye van. Sajnos, ez az adomány már elfogyott, remek lenne, ha ebben egy gyártó vagy forgalmazó újra mellénk állna.”

Az országos helyzet e cikk születése, azaz tavaly nyár óta nem igazán változott. Október végén a 168 óra számolt be arról, hogy Gurmai Zita és Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselők írásbeli kérdéssel fordultak az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Kásler Miklóshoz.

Úgy érvelnek, hogy lévén Magyarországon „a jövedelmi szegénység 1,3 millió főtt érint, de szakértői számítások szerint legalább kétszer ennyien élnek a létminimum alatt. Ebből következően több százezren lehetnek azok a nők és háztartások, ahol a havi menstruációs termékek megvétele anyagi kihívást jelent.”

Utalnak arra, hogy bár az iskolákban „számos civil szervezet, köztük a Vöröskereszt oszt ingyen betétet és tampont”, ez nem oldja meg a problémát, ezért a szóban forgó termékek áfájának csökkentését vagy eltörlésére kérdeznek rá, illetve arra, hogy a védőnői hálózat foglalkozik-e ezzel az üggyel.

A kérdésre Tállai András válaszolt, két sorban, eszerint „a kormány folyamatosan vizsgálja az áfa csökkentésének lehetőségét”.

A kiugróan magas áfa csökkentése Magyarországon nyilván nemcsak jelképes értékkel bírna, de ahogy fentebb láthattuk, az adócsökkentés önmagában nem elégséges megoldás. A magyar kormányfő, aki még áprilisban ígérte, hogy „átfogó megállapodást köt a magyar nőkkel”, talán ezt a kérdést is felvehetné a napirendre: még óvatos becsléssel élve is magyar lányok és nők tízezreinek mindennapjain javíthatna.

Frissítés 11.17.: A cikkben korábban tévesen szerepelt a brit petíció szövege: a 18 450 font kiadás egy egész életre vonatkozik, az éves összeg pedig 492 font lenne. Az elírásért elnézést kérünk.

Dobsi Viktória

A cikk vázának, akárcsak a kiemelt képnek forrása: Civio.