Ismét nagy felháborodást okozott Spanyolországban egy bírói ítélet, amely ezúttal egy elmondása szerint bántalmazó kapcsolatból menekülő anyával szemben született. Juana Rivas 2017-ben nem volt hajlandó átadni olasz élettársának két gyermeküket a bírói felszólítás ellenére, és egy hónapra „el is tűnt” velük, ezért egy spanyol bíró öt év börtönre és 30 ezer eurós büntetésre ítélte, ezen felül hat évig szülői felügyeleti jogától is eltiltotta. Mind a közvélemény, mind a politikai szereplők többsége megdöbbenéssel fogadta a döntést.

A granadai Juana Rivas 2016 májusában hagyta el Olaszországot, ahol három éve élt olasz élettársával, Francesco Arcurival. Neki azt mondta, hogy másfél hónapra megy két gyerekükkel Spanyolországba. Ehelyett azonban június elején segítséget kért a granadai Maracena nősegítő központjában, Arcuri fizikai és lelki bántalmazása miatt, és ott azt javasolták neki, tegyen feljelentést, amit néhány nappal később meg is tett. Augusztus 2-án közölte a férfival, hogy nem megy vissza hozzá.

Ekkor ő is feljelentést tett, és ennek nyomán egy évvel később, 2017 júliusában egy bíró utasította Rivast, adja át a gyerekeket az apának. A nő azonban „eltűnt”, és egy hónapig ismeretlen helyen tartózkodott a két gyerekkel, majd az újabb felszólításra adta csak át őket.

Ennek a döntésnek megtagadása és az egy hónapnyi bujkálás miatt ítélték most kétszer 2 és fél év börtönre, a per és férfi költségeinek megtérítésére a 30 ezer eurós büntetésen felül, és hat évre felfüggesztették szülői felügyeleti jogát is.

A pár 2005-ben ismerkedett meg Londonban, majd Rivas lakóhelyén, Macarenában kezdték meg a közös életet, majd többször szétváltak és újra kibékültek. 2009-ben Arcuriót több hónap börtönre és távoltartásra ítélte a granadai bíróság, és a nőnek ítélte első közös gyerekük felügyeletét. 2012-ben az anya kénytelen volt Olaszországba menni fiáért, mert a férfi nem hozta vissza az előírt időben. A következő évben pedig ismét összeköltöztek, ezúttal már Szardínia szigetén, és itt született második gyermekük is.

A bíró szerint a bántalmazás ténye nem alátámasztható

Rivas a kezdetektől azt állítja, hogy két évvel ezelőtti távozásakor a bántalmazó kapcsolattól akarta megóvni a jelenleg 12 és 4 éves gyermekeit. 2016 nyarán beadott feljelentésében szerepelt is, hogy a férfi azzal fenyegette meg, ha elhagyja, elveszi tőle a gyerekeket, és tönkreteszi az életét.

Az asszony a tárgyaláson is elismételte, hogy azért jött el a szardíniai Carlofortéból, mert nem akart „tovább kínzások közt élni”, és a gyermekeket azért nem adta át apjuknak, mert meg akarta őket védelmezni.

Elmondása szerint a férfi lökdöste, több órára bezárta, rugdosta, leköpte, hajánál fogva rángatta. Szerinte nagyobbik fia is sokat látott ebből a lelki és fizikai bántalmazásból.

Az eljáró bíró, Manuel Piñar Díaz viszont úgy vélte, hogy – kivéve a „2009-es epizódot – a bántalmazás ténye nem alátámasztható, és az idősebb fiú pszichológiai vizsgálata sem igazolta, hogy őt vagy jelenlétében anyját bántották volna. Ezen felül úgy ítélte meg, hogy az apával való együttlét nem jelent rá súlyos veszélyt, sem fizikai, sem lelki értelemben.

Az ítélet csaknem teljesen egybeesik az apa magánvádas követelésével, de a spanyol ügyészség javaslatával is. Rivas ügyvédje szerint az ítélet „alapvetően igazságtalan és érthetetlen”, a fellebbezni készülő Rivas azt ígérte, folytatja a küzdelmet.

Az ítélet ismertté válása nyomán számos városban szerveztek demonstrációkat, többek között Madridban, Valenciában és Barcelonában, a fővárosban utakat foglaltak el a tüntetők:

Egy elkallódott feljelentés, amit két éve nem vizsgált ki senki

A július 18-án zárult tárgyalások nyomán villámgyorsan született bírói indoklás több passzusát érte kritika.

Bár ebben a perben nem vizsgálták részletesen a bántalmazás tényét, a bíró ennek ellenére kijelenti, hogy a Rivas feljelentésében szereplő állítások „bizonyossága nem hihető, mert egyetlen bíróság sem nyilvánította igaznak őket”. Ugyanakkor ő maga állapítja meg, hogy ez a feljelentés „nem került feldolgozásra” (Rivas az ombudsmanhoz is fordult az ügyben, mert keresetét csak egy év elteltével továbbították Olaszországba, ügyvédjei szerint idén februárban még mindig nem érkezett meg volt közös lakóhelyükre, más adatok szerint tavaly novemberben megérkezett ugyan, de azóta nem történt semmi.)

Manuel Piñar Díaz szerint a nő „nem jelölte meg konkrétan bántalmazás vagy kínzás tényeit, dátumát, helyszínét”, és „Francesco Arcuri tagadja, hogy bántalmazta volna a 2009-es epizód után”.

Ezen túl a bíró minősíti Rivas peren kívüli megnyilvánulásait is – „a vádlott részt vesz egy médiakampányban, sajtótájékoztatót is ideértve”, „közintézmények és a média igénybevételével rendezett kampányt”, miközben az előbbiektől „feltétlen támogatást kapott”, mindezt azzal a „rosszul kiszámított hitben”, hogy ebből előnyt kovácsolhat majd.

De ennél is tovább megy: szerinte „a tények azt mutatják, hogy a nő 2016 nyarán úgy dönt, elválik, és önállóan vagy más tanácsát követve rájön, hogy nehézséget okoz majd a gyerekek helyzete, ezért, hogy az ő javára bírálják el a kérdést, úgy dönt, felhasználja a bántalmazás érvét”.

Ez az érv többször is visszaköszön az indoklásban, amely szerint a Rivas által hivatkozott „stressz” csak az ő szubjektív értékítélete a családi életről, amelyben ahogy lenni szokott, akadnak problémák, veszekedések. A második gyerek megszületése után belátja, hogy a 2009-es bántalmazást már „nem tudja saját javára fordítani”, ezért tesz feljelentést 2016-ban.

Végezetül a bíró különösen kemény szavakkal érvel amellett, hogy a legfőbb áldozat az apa, akinek jó hírneve sérült, illetve a gyerekek, akik egy éven át nem láthatták egymást. Rivas pedig kvázi feltüzelte az „irreflexív és ösztönös” módon mellé álló tömegeket a férfi ellen – miközben ugye, a bántalmazást semmilyen bíróság sem ismerte el.

Ügyvédei azzal érveltek, hogy Rivas és gyermekei is bántalmazást szenvedtek el a férfi részéről, és a spanyol igazságszolgáltatás nem a párkapcsolaton belüli erőszakkal kapcsolatos nemzetközi konvenciók szerint járt el.

A spanyol eljárással párhuzamosan idén tavasszal került sor az Olaszországban a gyerekek felügyeletéért indított polgári perre. Mivel a nő feljelentésével még nem sikerült foglalkozni a hatóságoknak, ezt nem is veszik tekintetbe, a tárgyalás az ilyenkor szokásos, gyerekekkel kapcsolatos óvintézkedéseket sem alkalmazta… Rivas ezalatt az idő alatt nem tudott dolgozni, jövedelme sincs, barátai segítségével és közadakozásból tartja fenn magát (több szolidaritási koncertet is szerveztek már támogatására).

A falka tógát visel

Még májusban írtunk egy másik bírói ítéletről, egy csoportos nemi erőszak ügyében, ami óriási felháborodást, számos tüntetést, tiltakozást váltott ki Spanyolországban, és sokakat megerősített abban, hogy mind a törvények, mind az igazságszolgáltatás gyakorlatán javítani kell a szexuális erőszak kérdéskörében. Az úgynevezett manada-, azaz falka-ügy nyomán hamarosan törvénybe kerülhet az is, hogy szexuális kapcsolat létrejöttekor szükség van a partner explicit egyetértésére.

A manada-affér azóta további polémiákkal szolgált, nemrég szabadon engedték a szexuális abúzusért 9 évre ítélt elkövetőket a másodfokú tárgyalásig – ami ismét tömeges tüntetéseket és tiltakozást váltott ki országszerte.

Juana Rivas ügyét is nagy figyelem kísérte az utóbbi évben, és feltehetően a „falkának” köszönhetően is, az ítélet azonnal politikai jelentőségre tett szert. Nemcsak a gender, nemi alapú erőszaknak is nevezett témára érzékenyebb, elsősorban baloldali pártok fiatal képviselői reagáltak hevesen, alább a katalán Republikánus Baloldal képviselője kijelenti, hogy „A falka tógát visel”, az újbaloldali Podemos szóvivőjétől származik a címbeli idézet: „Az anyát a börtönbe [küldik], a bántalmazó szabadlábon.”

Juana Rivas condenada a cinco años de cárcel, a seis sin la patria potestad de sus hijos y a pagarle 30.000€ a su maltratador.

La Manada lleva toga.

— Gabriel Rufián (@gabrielrufian) 2018. július 27.

De szükségesnek látták jelezni empátiájukat a korábban az efféle kérdéseknek különösebb jelentőséget nem tulajdonító jobboldali formációk is, a jobbközép Ciudadanos pl. jelezte, hogy nyitott a későbbiekben a kegyelemről lehetőségére is, és a törvényhozók kötelessége, hogy végiggondolják a kellőképpen nem szabályozott helyzeteket, és a törvényeket lehet javítani annak érdekében, hogy jobban megfeleljenek a változó társadalmi igényeknek.

Úgy tűnik, a feminista csoportok mozgósítása és a médiában nagyobb teret, és a felfokozott indulatok ellenére is alaposabb vitát generáló ügyek a társadalom jelentős részének hozzáállását befolyásolták, és ezt érzékelve a politikai szereplők is arra jutottak, változásokra van szükség ezeken a területeken, ezúttal a családon belüli bántalmazás kérdéskörében.

Persze az ilyen helyzetekben érdemes feltenni azt a kérdést is, mennyiben igazolható objektíven a társadalmi nyomás, hiszen társadalmi mozgósítás nem csak az egyenlőség és az igazságosság előmozdításában segíthet.

A társadalom már nem tolerálja a patriarchális igazságszolgáltatást

Ezért is fontosak a szakmai szervezetek érvei, amelyek szintén kritikával illették a bírói döntést. Így pl. a Spanyolországi Női Bírók Egyesülete (AMJE) közleményében kiemelte, hogy a gyerekek védelme nem érvényesült az ítéletben. Bár a bírósági szakértők szerint pozitív és fontos számukra anyjukkal való kapcsolatuk, ettől most megfosztanák őket 6 évre.

Az AMJE véleménye szerint a társadalom már nem tolerálja, és a nemzetközi közösség is elítéli, hogy „egy patriarchális igazságszolgáltatás örökösei legyünk”. És jelenleg a közvélemény aránytalannak látja, a társadalmi valósághoz képest nem érzi adekvátnak a hasonló döntéseket, ami szerintük azért van, mert az igazságszolgáltatás nem érvényesíti a jogalkalmazásban a gender vagy társadalmi nem perspektíváját.

Ha a bírák továbbra is olyan előítéletekre hivatkoznak, hogy egy bántalmazónak bizonyos sémának kell megfelelnie, vagy azért vonják kétségbe a bántalmazás tényét és az áldozat verzióját, mert az nem tett panaszt vagy feljelentést korábban, vagy míg a bántalmazó kapcsolatban élt azt a polgárok igazságtalanságként fogják érzékelni, és csökkenhet bizalmuk az intézményben. Hiszen pontosan tudjuk, hogy a bántalmazott személyek számár ez óriási nehézséget jelenthet, épp a bántalmazó kapcsolat jellege miatt.

Az AMJE jó példákat is említ a közelmúltból, de egy olyan tragédiára is utal, amely többször előkerült most Rivasszal kapcsolatban is, és ahol az ENSZ e téren illetékes CEDAW Bizottsága is elítélte az országot, mert nem járt el elég körültekintően az anya bántalmazásra vonatkozó panaszával kapcsolatban. Angela González kislányát egy láthatás során ölte meg apja 2003-ban.

Azért küzdöttem, hogy ez senkivel se történhessen meg újra

González másfél évtizeden át harcolt igazáért, hiába tett ugyanis csaknem félszáz feljelentést annak érdekében, hogy az állam korlátozza bántalmazásért elítélt férje láthatási jogát, „senki nem hallgatta meg”. Az apa a kislány megölése után öngyilkos lett, és az anya hiába vitte el egy ügyet nemzetközi fórumokig, a spanyol állam megtagadta a Cedaw Bizottság jóvátételi javaslatának és a rendszerszintű változások előírásainak végrehajtását.

Újabb 4 éves küzdelem vette kezdetét, és González végül idén júliusban, múlt kedden aratott győzelmet a Legfelsőbb Bíróságon, amely történelminek mondott ítéletében kimondta, hogy az állam felelős a tragédiáért, jóvátételre kötelezte, valamint a Cedaw összes javaslatának végrehajtására.

González – aki máig fájlalja, hogy senki nem kért tőle bocsánatot az állam nevében – azt ígéri, folytatja az aktivizmust, mindenütt, ahol szükség lesz rá. Ügyvédje precedens értékűnek véli a döntést, amely az államra hárítja a felelősséget a párkapcsolati, nemi alapú vagy szexista erőszak miatt, amennyiben tud róla, és nem akadályozza meg; akárcsak az ENSZ szervei döntéseinek kötelező végrehajtását illetően.

Ahogy González példája is mutatja, a spanyol államnak jócskán van még tennivalója ezen a téren, és ugyanezen hiányosságokra hívják fel a szakértők a figyelmet Rivas ügyével kapcsolatban is. Anélkül, hogy tényként kezelnék a bántalmazás megtörténtét, a szakmai kritikák elsősorban azt húzzák alá, hogy úgy nyilvánították bűnösnek az anyát a gyerekek elhozatala miatt, hogy a bántalmazásra vonatkozó feljelentést egyáltalán nem vizsgálták ki.

Ráadásul a kirótt szankciók nagyon súlyosak, a Themis jogi szakértő csoport elnöknője, María Ángeles Jaime de Pablo szerint nagyon ritka, hogy egy bántalmazó esetében megvonják a gyermekek felügyeleti jogát, akárcsak a hasonlóan magas büntetés is. És a hasonló büntetőjogi eljárásokat gyakran felfüggesztik, amíg a bántalmazás ténye nem kerül kivizsgálásra és ennek függvényében nem születik a gyermekfelügyeleti jogról döntés.

Igaz, hogy Rivas esetében egy komplex, olasz-spanyol kontextusról van szó, de a spanyol apparátus hanyagsága így is nyilvánvaló a kereset továbbításának késlekedése miatt, és a mostani ítélet fittyet hány a párkapcsolati erőszak gyanúja esetén a nemzetközi konvenciók által is elvárt körültekintésre, banalizálva egy korábban hozott ítéletet.

És ugyan az eljáró bíró, Manuel Piñar Díaz már korábban is hozott olyan döntéseket, amelyek szintén okot adhatnak hasonló kritikára, és ahol társadalomkritikájának is hangot adott. 2011-ben pl. másfél év börtönre ítélt hamis tanúskodás miatt egy nőt, akinek felmentését kérte az ügyészség. A bíró szerint az utóbbi túl messzire ment „ideológiai szenvedélyét illetően a nők védelmében”, ami „bizonyos férfiak méltóságát veszélyezteti”. Szerinte ez olyasmi, mint a Hitler és Sztálin szolgálatában lévő jogászok műveltek, de azért törvénybe már nem merték foglalni.

Túl azonban Manuel Piñar Díaz személyes interpretációin, a hasonló ügyeket közelebbről ismerő jogász szakértők véleménye egybeesik a Cedaw Bizottságéval: egy bizonyítottan bántalmazó partner esetében sem elfogadott gyakorlat, hogy a bíróságok korlátozzák az apa felügyeleti jogát, kivéve, ha a gyerekeket is bántotta fizikailag. A joggyakorlat nem veszi tekintetbe a gyerekek lelki sérüléseit, sőt, az apának ilyenkor joga van ahhoz, hogy ne járuljon hozzá a gyerekek pszichológiai kezeléséhez.

Kérdés, hogy Rivas nagy médianyilvánosságot kapó története, és az ítélet nyomán támadt politikusi nekibuzdulás elősegíti-e, hogy a spanyol állam teljesítse a már említettek mellett az Isztambuli Egyezményben is lefektetett kötelezettségeit a bántalmazás áldozatainak védelmében. (Az Egyezményt hazánk ugyan aláírta, de egyelőre nem ratifikálta.)

Juana Rivas ha sido condenada a cinco años de cárcel por intentar proteger a sus hijos de un maltratador. Una justicia patriarcal profundamente injusta. Juana Rivas merece el indulto del Gobierno. https://t.co/Udt8b5E9cG

— Alberto Garzón? (@agarzon) 2018. július 27.

A szocialista kormányt többen is felszólították arra, adjon kegyelmet Rivasnak (fent a volt kommunista párt, a Egyesült Baloldal vezetője, Alberto Garzón). A szocialisták illetékes szóvivője aggasztónak nevezte a döntést, a kormányfő helyettese, egyúttal egyenlőségi miniszter, Carmen Calvo pedig jelezte, bíznak abban, hogy Rivas nem kerül börtönbe, kegyelemre viszont csak jogerős ítélet után kerülhet sor.

Dobsi Viktória