Ha mi leállunk, megáll a világ! Ebből indulnak ki az első spanyol általános női sztrájk szervezői, akik csaknem egy éve döntötték el, hogy idén március 8-án a tüntetések mellett „leállnak” – a munkahelyeken, a háztartásban, az oktatási intézményekben, de a vásárlással is. És ezzel teszik láthatóvá, hogy a társadalom felét alkotó nőknek elegük van.
[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
„Sokféle az identitásunk, különbözőek vagyunk. Falvakban élünk, vagy városi környezetben, dolgozunk a munkahelyünkön, és gondoskodó feladatokat látunk el. Gádzsók vagyunk, cigányok, „bevándoroltak”, rasszizáltak (látható kisebbségek; dv.). Lehetünk bármilyen korúak, és magunkat leszbikusnak, transznak, biszexuálisnak, internek, queernek, heterónak … tudjuk. Mi vagyunk azok is, akik nincsenek itt: mi vagyunk a meggyilkoltak, a bebörtönzöttek. Mi vagyunk MINDEN NŐ. Ma együtt megállítjuk a világot, és azt kiáltjuk: ELÉG az összes, minket sújtó erőszakból.”
Ez a részlet a március 8-ai sztrájk felhívásából talán érzékelteti, hogy a szervezők célja valóban az, hogy minden nőt megszólítsanak, és mindenkinek helyet adjanak, aki valamilyen formában lázadni akar az egyenlőtlenségek ellen.
Ennek jegyében a csütörtökre meghirdetett sztrájkban számos formában részt lehet majd venni. A munkahelyeken csaknem minden nagy szakszervezet támogat egész napos, vagy néhány órás leállásokat.
Bár a spanyol sztrájkjog elvileg bárki számára lehetővé teszi, hogy bejelentés nélkül, és akár helyi dolgozói érdekképviselet hiányában is beszüntesse a munkát – a kieső órák után járó bért elveszítve –, de persze sokan vannak olyanok, akik ezt a retorziók miatt nem engedhetik meg maguknak, vagy félnek meglépni. Épp ezért, a több joggal rendelkező dolgozók – köztük egyébként politikusok – számára még fontosabbnak tűnik a sztrájkban való részvétel.
Hasonlóképpen, várhatóan sok oktatási intézményben „sztrájkolnak” majd a diákok is, és a felhívás azt is szeretné elérni, hogy a nők ne végezzenek ma gondoskodó munkákat, háztartási vagy ápolási, illetve a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat.
Persze ez esetben is igaz, hogy sokaktól mindezt nem vehetik vagy nem veszik át a férfiak egy napra, őket arra kérik, az ablakba kitett köténnyel jelezzék, szolidárisak a sztrájkkal. Végezetül a szervezők azt javasolják a nőknek, hogy ma ne is vásároljanak.
Mindez nem csak azt a célt szolgálja, hogy a lakosság felét alkotó nők megmutassák erejüket, és felhívják a figyelmet arra, elfogadhatatlan, hogy mintha mi sem történne, továbbra is nagyjából eltűri a társadalom és a politika az őket sújtó igazságtalanságot, erőszakot és kizsákmányolást.
Hanem azt is, hogy aláhúzzák, a jelenlegi gazdasági modellünkben a nők által végzett munkák jelentős része alulfizetett, nem megbecsült vagy egyenesen ingyen van.
Igazságtalanság, elnyomás, kizsákmányolás – nem túl nagy szavak ezek?
Ahogy az utóbbi hetekben, a közelgő sztrájk közbeszédet tematizáló ereje miatt is elhangzott számos médiában és fórumon, a statisztika a feministák oldalán áll. Csak néhány példa:
– 2001 óta több mint ezer nőt ölt meg partnere a 46 milliós országban, ez jóval több, mint a baszk szeparatista szervezet, az ETA jó negyven évnyi fegyveres aktivitása közben elhunyt 829 halálos áldozat. A terrorizmus ellen többpárti paktumok sora született, és évtizedeken át meghatározó eleme volt a politikának, a nők elleni erőszak esetében nem éppen így alakult a helyzet.
– Az Eurostat adatai szerint 2015-ben 9000 nőt ért szexuális agresszió; egy friss kutatás alapján a megkérdezettek harmada volt már, egy vagy több esetben szexuális zaklatás áldozata.
– A Spanyolországban jó évtizede húzódó válság nyomán indult lassú kilábalás is egyenlőtlen: a nők 18,3 százaléka munkanélküli (míg a férfiaknál ez 3 ponttal kevesebb). A részmunkaidős szerződések – amelyek egyben alacsonyabb bért, szociális járadékokat, nyugdíjat jelentenek – 75%-ával nők dolgoznak. Nem feltétlenül azért, mert így akarják: általában a cégek csak ezeket ajánlják nekik, vagy családi kötelezettségeik miatt nem tudnak többet vállalni.
A bérhátrány, bár különböző mértékben, de minden társadalmi csoportba tartozó nőt érint: átlagos órabérük 13%-kal alacsonyabb, ők dolgoznak többségben a rosszabbul fizetett állásokban, átlagbérük – a részmunkaidők miatt is – 24 ponttal kevesebb. A nyugdíjakban ennél is drasztikusabb a különbség (768 euró kontra 1222).
– A nők kétszer annyi órában végeznek ingyen munkát, mint a férfiak.
– Bár a 2007-ben életbe lépett, akkor úttörőnek számító „Egyenlőségi törvény” előírta a politikai képviseletben kötelező paritást, e téren sok tekintetben jobb a helyzet, de még mindig van tennivaló: a parlamenti képviselőnők aránya ma 40 százalék körül van, de a kormány 14 tagja közül csak 5 nő, a polgármestereknek pedig csupán ötöde.
– Ennél sokkal rosszabb számokat találunk más vezetői pozíciókban, az akadémiai tagságtól, a legnagyobb cégek igazgatóin át, a diplomáciáig vagy az egyetemi rektorokig, de még a sajtótermékek véleményrovatában is! Miközben az egyetemi képesítéssel rendelkező nők aránya ma magasabb, mint a férfiaké.
Az üvegplafon: nők és férfiak aránya a különféle társadalmi pozíciókban; ábra: eldiario.es
Bár abban mindenki egyetért, hogy jelentős fejlődés következett be az utóbbi negyven évben, és a korábbi szocialista kormányok által hozott törvények, a már említetten kívül a 2005-ben életbe lépett törvény a gender, azaz a társadalmi nemi szerepek logikájára alapuló erőszakról érdemi javulást hozott, már évek óta nyilvánvaló, hogy mindez nem elég. Ebben az ütemben még akár 100 évnél is tovább tarthat a valódi egyenlőség kiharcolása.
És úgy tűnik, a világon egyre többen, köztük a spanyolok, és nem utolsósorban a kiemelkedő aktivitást, tudatosságot mutató legifjabb generációk azok, akik nem akarják kivárni az újabb évszázadokat.
Erről szóltak az utóbbi évek nemzetközi visszhangot kapott mozgalmai, az Argentínából indult „Ni una menos” (kb. Egy nővel se legyen kevesebb), a nők elleni erőszak kapcsán; a lengyel mozgósítás az abortuszszabályozás szigorítása ellen, vagy a monumentális Nők Menete az USA-ban, amely a becslések szerint 3-4 millió embert vitt az utcára tavaly januárban.
Ebben a szellemben a spanyol feminista mozgalom is azt követelte tavaly ilyenkor, hogy a szexista erőszak elleni és a nők biztonságért és egyenjogúságért folytatott küzdelem legyen kiemelt, a közpolitikák egészét meghatározó logika.
Azaz minden egyes intézmény, ahogy a civil társadalom is, a közös életünk minden területén tegye fel a kérdést, milyen igazságtalanságok vagy erőszak felett huny szemet, és milyen módon változtathatna ezen.
Ezt a felhívást a Madridban kormányzó konzervatív erők (Partido Popular, PP) nem igazán vették komolyan. Hiába létezik pl. az erőszak áldozatait segítő intézkedéscsomag, ennek büdzséjét a mai napig nem sikerült lerakni az asztalra.
De ez csak egy példa a sok közül, ami miatt a nőjogi mozgalom méltán kritizálja a 2012 óta hatalmon lévő néppárti kormányzat működését, amely egyébként kifejezetten ellenségesen reagált a sztrájk ötletére. Nemcsak a szervezők hitelét próbálták rontani, de a feminista mozgalmat is a társadalom megosztásával, megoldások keresése helyett feszültségkeltéssel vádolják, akárcsak a PP-t kívülről támogató jobbközép Ciuadadanos (C’s) párt.
Csupán ez a két formáció nem csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz, amelyet az összes többi politikai erő jelképesen, és a baloldali pártok teljes mellszélességgel, effektív sztrájkkal is támogatnak: csütörtökön nem lesznek nők a valenciai és a baleár parlamentben, nem dolgozik majd Barcelona polgármestere, Ada Colau, ahogy Manuela Carmena, Madrid vezetője sem.
A sztrájkfelhívás elleni másik vád arra vonatkozik, hogy antikapitalista lenne, ami ugyan így nem szerepel a szövegben, de tény, hogy a mozgalom Manifesztója kritizálja a kapitalizmus jelenlegi modelljét, és azt célozza, hogy a társadalom és a gazdaság szervezési alapelve az élet védelme legyen.
Ez egyben a környezet védelmét is jelenti, de azt is, hogy fel kellene értékelődnie azoknak a feladatoknak, amelyeket ma anyagi és sokszor erkölcsi megbecsülés nélkül testál a társadalom a nőkre: a reprodukció, és a gyengék, betegek, gyerekek gondozásának terhét előtérbe kellene helyezni, és igazságosabban megosztani.
Mindez nem csak a nők szabadságát és jogait erősíthetné meg, hanem sok esetben a férfiakét is, akiknek szintén egy diszkrimináló társadalmi-gazdasági logika diktál. Pl. nem csak a lehetőséget kell felajánlani egy férfinak, hogy ő is vegyen ki „apasági/gyermeknevelési szabadságot” – hiszen ha ez csak egy opció, a rosszabb körülmények között dolgozók nem kockáztatják meg, hogy valóban éljenek vele. A jogokat elérhetővé, gyakorolhatóvá és ezért kikényszeríthetővé, ha lehet, automatikussá kell tenni.
A feminista kollektíva szerint ennek egyik legnagyobb akadálya a szövegben „vad neoliberalizmusnak” nevezett logika, amely a jóléti szolgáltatások és az állami kontroll lehetőségének leépítésével, a liberalizáció érdekében megvágott egyéni és kollektív jogok és a konkrét megszorítások révén a leggyengébbeket és a legszegényebbeket sújtja leginkább. Azaz a statisztika szerint, a nőket.
Épp ezért a mostani sztrájk kapcsán az egyik sokat emlegetett alapelv az, hogy ha egyenlőbb társadalmat szeretnénk, az alapvető szociális jogokat is „be kell betonozni”, a szabadságjogok mellett.
Ez érthető módon nem tetszik az alapvetően más ideológiát képviselő jobboldali erőknek, akik ráadásul jelenleg a hatalmat is gyakorolják – érdekes módon azonban a spanyolok túlnyomó többsége (82%) egyetért a csütörtöki sztrájkfelhívással.
Sőt, még a jobboldali pártok szimpatizánsainak többsége is úgy gondolja (PP: 66; C’s: 73%), jogos kiállni a strukturálisnak nevezett egyenlőtlenségek ellen. A megkérdezettek 80 százaléka, a férfiak 72 százaléka szerint az ország túlságosan szexista, és ennek megváltoztatása érdekében, a sztrájk igenis indokolt.
Mindez azt jelenheti, hogy az utóbbi évek társadalmi változásai, a jogalkotás nyomán is elindult folyamatok, a média erőfeszítései, és persze elsősorban a feminista kollektívák munkája, belföldön és a nemzetközi színtéren egyaránt, maga mellé állította a közvéleményt.
Ha a politika egy része őrzi is még a sáncokat, úgy tűnik, a társadalom igényli és sürgeti a változást, az élvonalban azokkal a fiatalokkal, akik rádöbbentek, hogy senki más nem fogja helyettük megvédeni a jogaikat, és pláne az új jogokat nem adják ingyen.
Csütörtökön tehát izgalmas napra ébred Spanyolország, ahol a női sztrájkra való nemzetközi felhívás, a majd egy éve tartó szervezés és az alulról indult kezdeményezések sokasága miatt is sikerrel kecsegtet.
Az egyes szakmák – tanárok, újságírók, közhivatalnokok, sportolók, ápolónők stb. felhívása; forrás: Facebook
Az is érdekes lesz, hogyan alakul maga sztrájk, de főleg az, hogy az egyes régiókban hogyan sikerül aláhúzni az ügy fontosságát. Lesz, ahol a férfiak is beszüntetik a munkát, másutt megosztják bérüket a sztrájkoló nőkkel, kollektíven szervezik a „gyerekmegőrzést”, és sok helyütt nagy közös étkezések is lesznek, amelyet ezúttal nem a nők biztosítanak.
És lesz persze sok vita, koncert és más program a több mint 200 településen meghirdetett tüntetések mellett. Mindez szerdán éjfélkor vette kezdetét, a hagyományos fazékzörgetéssel, és remélhetőleg sokakban tudatosodik a nap folyamán, hogy a nők ezúttal nem virágot, hanem jogokat akarnak: biztonságot, szabadságot és a lakosság e felének is járó, igazi demokráciát.
[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]
Február 24-én hajnalban Oroszország Vlagyimir Putyin elnök utasítására támadást indított Ukrajna ellen. Az ukrán katonák azonnal felvették a harcot az...
Online találkozhattak gimnazista lányok az ország legnevesebb vállalatainak, egyetemeinek és kutatóintézeteinek képviselőivel a 10. Lányok Napján. Az eseményről készült felvételek...
Vasárnap a koszovói parlament köztársasági elnöknek választotta a 38 éves Vjosa Osmanit. Az ügyvédnő a 13 éves balkáni köztársaság második...
Az elmúlt hetekben az internet szerint hagyományos nemi szerepeket követő, fehérorosz nők ezrével vonultak az utcákon, fehér rózsával és transzparensekkel...
