Bezárás
Kemény csajok

Thomas Jeffersonnak hét gyermeke született egy rabszolgájától: szerelem volt vagy nemi erőszak?

Sally Hemings halála után majdnem két évszázaddal idén nyáron foglalhatta el végre méltó helyét a történelemben. Hemings az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyjának és elnökének rabszolgája és szeretője volt, akitől hét gyermeke született, ám csak idén júniusban nyílt meg az a kiállítás a Jefferson-birtokon, amely méltó emléket állít neki. Jefferson egyik politikai ellenfele már életükben, 1802-ben egy újságcikkben leleplezte a nagy hatalmú politikus és a rabszolga kapcsolatát, ám ezt a család és történészek sora is hevesen tagadta, amíg tudta.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A különleges történet még Sally nagymamájával kezdődik, aki feltehetően még Afrikában született és egy John Wales nevű férfi rabszolgája volt. Az asszonynak született egy kislánya egy angol kereskedőtől, egy bizonyos Hemings kapitánytól, és az Elizabeth Hemings nevet kapta. A kapitány maga akarta felnevelni a kislányát, ezért nagy összegű ajánlatot tett rá, ám Welsh nem adta, és amikor megtudta, hogy Hemings elrabolni is kész lenne a gyereket, elrejtette az anyjával együtt.

Mindez Sally Hemings egyik fia, Madison emlékeiből derül ki, aki úgy tudja: Welsh egyszerűen látni akarta, mi lesz a kislányból, akinek fehér az apja és fekete az anyja, mert akkoriban még kevés gyerek született különböző bőrszínű szülőktől.

Amikor Welsh felesége meghalt, az időközben felnőtt Elizabeth lett az ágyasa, akitől hat gyermeke született, köztük Sally Hemings.

A fiatal Jefferson sokat járt a Welsh-házba, és beleszeretett Welsh egyik „hivatalos” lányába, Marthába. Jefferson felesége és Sally Hemings tehát féltestvérek voltak. Sally akkor került a Jefferson-házba, amikor az idősebb Welsh meghalt, Martha pedig megörökölte a rabszolgákat, köztük apja szeretőjét és saját féltestvéreit. Az asszony tulajdona pedig a férjé lett – így a többiekkel együtt az akkor még kisgyermek Sally is Jefferson rabszolgája lett.

Párizsban Sally szabadon élhetett volna

Martha hamar meghalt és két lányt hagyott maga után, akik elkísérték Jeffersont Párizsba, amikor a férfi ott élt közel két évig a frissen megalakult Egyesült Államokat képviselve. A 14 éves Sally Hemings 1787-ben érkezett Párizsba az egyik Jefferson-lány szolgálójaként.

Itt a szakácsmesterséget tanuló bátyjával együtt relatív szabadságban éltek, hiszen Franciaországban illegális volt a rabszolgaság, és a helyiek ferdén néztek a rabszolgatartó Jeffersonra. Épp ezért szabadon járhattak-kelhettek, fizetést is kaptak és barátkozhattak a helyi fekete közösséggel. Sally hamarosan már elég jól értett franciául is.

Amikor két évvel később Jefferson bejelentette, hogy hazamegy, Sally már a szeretője volt és terhes az első gyermekével. A 16 éves lány közölte a nála harminc évvel idősebb, nagyhatalmú férfival: nem megy sehová, hiszen Franciaországban szabad. Jefferson győzködni kezdte, hogy menjen vele haza, és sikerült is neki, ám Sally több feltételt is kiharcolt. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy gyermekeit Jefferson felszabadítja 21 éves korukban.

Furcsa családi élet a Monticello-birtokon

A következő három évtizedben Hemings hét gyermeket szült, közülük négy érte meg a felnőttkort: Beverly, Harriet, Madison és Eston. Ma már a történészek is egyetértenek abban: minden bizonnyal mind a hét gyermeknek Jefferson volt az apja.

Hemings és gyermekei valóban élveztek különleges privilégiumokat: még aratás idején sem kellett a földeken dolgozniuk, csak a ház körüli könnyebb teendőket ellátniuk. Lakhatási körülményeik valamivel jobbak voltak, mint a több rabszolgáé (Jeffersonnak hat-hétszáz rabszolgája volt összesen).

Sally Hemings gyermekei szakmát is tanulhattak, és valóban felszabadultak. Négyük közül hárman elhagyták gyökereiket és a fehér közösségben élték le az életüket – bőrszínük ezt lehetővé tette, gyakorlatilag fehérek voltak.

Sally Hemingsről kép nem maradt fenn, leírás is csak kevés, de azokból kiderül: nagyon csinos volt és világos volt a bőrszíne, már-már fehér. A negyedik gyerek, Madison a fekete közösségben maradt egész életében.

Egyvalamiben azonban megegyeztek a gyerekek: mind úgy nőttek fel, hogy tudták, ki az apjuk. Volt, aki felnőttként a Hemings mellé a Jefferson vezetéknevet is felvette. A család életéről az egyik legfontosabb forrás Madison Hemings elbeszélése, amely 1873-ban jelent meg egy újságban.

Az eset egyébként nem volt egyedi: a Jefferson emlékét őrző Monticello-birtok internetes oldalán azt írja, százával voltak ilyen kapcsolatok, és senki nem lepődött volna meg a híren.

„Minden mulatt gyerek, akiket ezeken a birtokokon látunk, nagyon hasonlít a fehér gyerekekre – és minden hölgy pontosan meg tudja mondani, melyik háztartásban melyik mulatt gyereknek pontosan ki az apja. Csak akkor csinálnak úgy, mintha az égből pottyantak volna, amikor a saját háztartásukról van szó” idézi a weblap egy dél-karolinai asszony visszaemlékezéseit 1861-ből.

A Jefferson-család a végsőkig tagadta a kapcsolatot

A Jefferson-család is igyekezett nagyon sokáig tagadni, hogy a politikus és a rabszolgája között bármilyen kapcsolat is volt. Annak ellenére, hogy a közvéleményt foglalkoztatta a kérdés, könyvek íródtak és még film is készült a témáról.

Arra a kérdésre, hogy vajon miért születtek Sallynek fehér bőrű gyermekei, akik Jeffersonra hasonlítanak, azt válaszolták: Jefferson egyik unokaöccse az apjuk. Ám egy sor 1998-ban elvégzett genetikai teszt bebizonyította, hogy a kérdéses unokaöcs nincs rokonságban a Hemings-gyerekekkel, az viszont bebizonyosodott, hogy ez egyik Hemings-fiú, Eston, kétséget kizáróan Jefferson gyermeke.

A történet „újraírásában” egy történészprofesszornak, Annette Gordon-Reednek úttörő szerepe volt, aki 1997-ben megjelent könyvében ízekre szedte azoknak a történészeknek a munkáját, akik azt bizonygatták, Jefferson semmiképpen nem lehetett Hemings gyermekeinek az apja.

Az alapvető probléma az volt: amit fehér történeti források mondtak, azt készpénznek vették, a feketékről viszont feltételezték, hogy hazudnak. Ennek megfelelően például Madison Hemings elbeszélését is nagyrészt elvetették.

Gordon-Reednek 2008-ban újabb könyve jelent meg Hemingsről és családjáról, amiért egy évvel később történelmi kategóriában Pulitzer-díjat kapott. Gordon-Reedet sokan támadják azért, amiért azt állítja: Jefferson és Hemings, illetve gyermekeik egyfajta családként működtek, még ha nem is a hagyományos értelemben.

Szerelmi kapcsolat vagy nemi erőszak?

Nem tudni, Jefferson és Hemings között volt-e érzelmi kapcsolat, és sokan kritizálják Gordon-Reedet azért, mert szerintük megszépíti a rabszolgaság intézményét. Sokan úgy vélik: mivel Hemings Jefferson tulajdona volt, ezért egyértelműen hatalma volt felette, így bármiféle kapcsolat kettejük között nemi erőszaknak minősül.

Gordon-Reed ezzel szemben azzal érvel: nem kisebbíti a rabszolgaság és a rabszolgatartók bűneit akkor, ha árnyaltan látja a Hemings család képét és bemutatja, hogy a rabszolgák egy kisebbsége jobb körülményeket harcolt ki magának és gyermekeinek, és kemény „tárgyalásokba” tudott bocsátkozni nagy hatalmú fogva tartójával.

Sally Hemings pedig ügyesen tárgyalt: visszament Virginiába Jeffersonnal 16 évesen, de testvéreihez és családjához közel élte le az életét, gyermekei pedig közel ötven évvel a rabszolgaság eltörlése előtt szabad emberek lehettek. Őt magát Jefferson soha nem szabadította fel, ám a férfi halála után gyakorlatilag szabadon élhette le hátralevő életét.

Júniusban pedig a Monticello-birtokon külön kiállítás emlékezik meg a birtokon élt rabszolgákról. Egy szobát Sally Hemingsnek szántak. Mivel nem tudni, hogyan nézett ki, egy árnyjátékkal jelenítik meg, a történetét pedig nem próbálják értelmezni, hanem – immár megbízva benne – saját fia, Madison szavain keresztül mutatják be.

A nyitóképen Jefferson birtoka, Monticello látható. Oldalt a melléképületekben laktak rabszolgák is, köztük Sally Hemings és gyermekei is. Fotó: Wikipedia / Sbuckley 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom