Nepál hőse lett a hegymászónő, aki a legmélyebbről jutott fel az Everestre

Pasang Lhamu Sherpa szobra Nepálban Fotó: Krish Dulal / Wikipedia
Pasang Lhamu Sherpa szobra Nepálban Fotó: Krish Dulal / Wikipedia

 

Iskolába nem járhatott, mégis megtanult angolul és franciául. Előre elrendezett házasság várta, mégis szerelemből ment férjhez. Három gyermeket nevelt és férjével együtt vállalkozást indított, miközben a serpa kisebbség tagjaként ott akadályozta őket ebben a nepáli kormány, ahol tudta. Sokszoros hátrányból indult, mégis az első nepáli nő lett, aki felért az Everest csúcsára. Pasang Lhamu Sherpát hazájában hősként tisztelik, de Nepál határain kívül csak kevesen ismerik, ám ez hamarosan megváltozhat: nyáron mutatják be az életéről készült másfél órás dokumentumfilmet. 

 

 

Pasang Lhamu Sherpa hegymászó családba született 1961-ben egy apró nepáli faluban: édesapja és fiútestvérei is mászók voltak, illetve ma is azok. Kislányként őt magát is nagyon érdekelték a hegyek és a hegymászás, ám a tradicionális nepáli társadalom nem ezt a szerepet szánta neki.

Szülei találtak neki egy vőlegényt, ő azonban nem kért az elrendezett házasságból. Megszökött, majd szerelmes lett Lhakpa Sonam Sherpába, aki szintén a hegymászás megszállottja volt. Összeházasodtak és a fővárosba, Katmanduba költöztek. Három gyermekük született, közben pedig alapítottak egy céget, amely külföldi hegymászók vezetésével foglalkozott.

Ez utóbbi sem ment könnyen: a serpák Nepálban egy hátrányos helyzetű kisebbség, és bár ők azok, akik a nyugati mászóknak biztosítják a hátteret, még a cégalapításhoz szükséges engedélyeket is csak nehezen sikerült beszerezniük.

A serpa név egyébként egy körübelül 150 ezer fős népcsoportot jelöl, akik a Himaláján élnek – Nepál, Bhután és Kína területén. Ám mivel ők lettek azok, akik a nyugati mászókat a kezdetek óta segítik a Himaláján, a serpa szót a köznyelv a hegyi vezetők foglalkozására is használja, pedig természetesen a serpa népcsoport tagjainak többsége nem ezt a munkát végzi.

Amikor Pasang a fejébe vette, hogy ő is hegyi vezető lesz, nők még egyáltalán nem másztak és nem csináltak ilyet: kisebbség volt a kisebbségen belül is.

Pasang Lhamu Sherpa öt fiú testvérével ellentétben még iskolába sem járhatott, így írni-olvasni sem tudott, de megtanult angolul és franciául, ami segítette őt és férjét az üzlet felvirágoztatásában.

Pasang pedig a fejébe vette, hogy megmássza az Everestet, miközben előtte még egy serpa nő sem ért fel a világ legmagasabb hegyének a csúcsára.

Főleg a francia kapcsolataik voltak erősek, és a francia Marc Batang segített egyre több üzletfelet szerezni a Thamserku Trekking néven működő kisvállalkozásuknak. Amikor 1990-ben Batang Everest-expedíciót szervezett, meghívta Pasangot is. A csapatban sok nő volt, és akkor ért fel először francia nő, Christine Janin az Everest csúcsára.

Ám Pasang álma ekkor még nem vált valóra. Nem azért, mert nem lett volna rá képes: Batang a csúcstámadás előtt visszaküldte, mondván, túl sok forrást emészt fel a jelenléte. Batang és Pasang csúnyány összevesztek, soha többé nem találkoztak.

A The Washington Post női blogja, a The Lily szerint más oka is volt ennek: Batang nem akarta, hogy Pasang teljesítménye bármiképpen is elhomályosítsa a francia nők teljesítményét. Batang később azt nyilatkozta: nem látott többet Pasangban, mint “háziasszonyt és anyát.”

Pasang itt megtanulta, hogy csak akkor vágjon neki legközelebb a mászásnak, ha ő az expedíció egyik vezetője. Ez viszont sokba került: sok tízezer dollárt kellett gyűjtenie az engedélyekre és az expedícióra. Apránként szedte össze a pénzt: ő maga árult például pólókat is, amellyel az expedíciót lehetett támogatni.

A következő két mászás sem sikerült: expedíciójának a rossz idő miatt mindkétszer, 1991-ben és 1992-ben is vissza kellett fordulnia. Ám Pasang negyedszer is nekivágott, és 1993. április 22-én első nepáli nőként feljutott az Everest csúcsára. Csapata kizárólag nepáliakból állt, és ekkorra már volt egy rajongótábora, akik körömrágva drukkoltak neki.

A hét serpából álló csapat a lefelé vezető úton két csoportra vált szét, Pasang a másodikban volt Pemba Norbuval és Sonam Tsering Sherpával.

Sonam Tsering már egy nappal korábban is vért köhögött, és a visszafelé vezető úton rosszul lett. Éjszakára vele maradtak mindketten, ami miatt lecsökkent az oxigénkészletük. Pasang leküldte Pemba Norbut oxigén-utánpótlásért, ám olyan erős vihar tört ki, hogy már nem tudott visszamenni az oxigénnel.

Napokig nem tudott felmenni senki Pasangért és Sonam Tseringért. Mindketten meghaltak. Holttestüket napokkal később macedón mászók vitték le a hegyről.

Tíz éve készül a film Pasang életéről

Pasangból nemzeti hős és példakép lett, egész Nepál gyászolta. Temetésén sok ezren vettek részt. Szobrot állítottak neki, bélyeget jelentettek meg a képével és egy hágót, egy hegycsúcsot, illetve egy búzafajtát is elneveztek róla. Családja alapítványt hozott létre Pasang emlékére, amelynek fókusza jelenleg a nepáli nők helyzetének javítása és az oktatás.

Nepálon kívül azonban szinte teljesen ismeretlen a története, ezért is döntött úgy Nancy Svendsen tíz évvel ezelőtt, hogy filmet készít róla.

Feltehetően a San Franciscói filmes sem hallott volna soha a nepáli hegymászónőről, ha nem Pasang legidősebb bátyja lenne a sógora, aki nagyon sokat mesélt az együtt töltött estéken a húgáról.

A másfél órás film közel tíz évig készült, az utómunkálatokra tavaly az indiegogo.com oldalon gyűjtöttek össze 150 ezer dollárt. A tervek szerint idén nyáron mutatják be a filmet, amelynek címe ‘The Glass Ceiling’, azaz Üvegplafon.

 

Glass Ceiling Trailer subtitles from the Follow Your Dream Foundation on Vimeo.

 

Svendsen szerint – mint azt a The Lily-nek elmondta – Pasang szabadságharcos volt, hiszen a társadalom azt sugallta számára, hogy serpa nőként a társadalmi ranglétra legalacsonyabb foka alatt áll.

Ám mire Pasang 1993-ban negyedszer is nekivágott az Everestnek, már sokan ismerték Nepálban. “Az országnak hősre volt szükség, és ő megtestesítette azt az elképzelést, hogy egy nepáli nő is lehet valaki. Akkor már az egész országért és a nőkért mászott” nyilatkozta Svensen.

A The Glass Ceiling honlapján olvasható történet szerint amiatt is szimbolikus volt ez az expedíció, mert a nyugati mászók ekkorra már ellepték az Everestet, a serpák pedig másodrendűek voltak, akik előkészítették nekik a terepet és cipelték a felszerelést.

Pasang viszont nepáli pénzből, kizárólag nepáli mászókból álló expedíciót vezetett: az épp véres polgárháború által tépett ország úgy érezte, visszafoglalja a hegyét a gazdag külföldiektől.

A film annak a története, hogy egy tanulatlan falusi kislány hogyan éri el a világ legmagasabb csúcsát, miközben folyamatosan harcolnia kell azért, hogy egyáltalán joga legyen ezt megpróbálni – írja a The Glass Ceiling honlapja. “A film arra fókuszál, miért jelentett ő ilyen sokat az országnak” írják.     

Pasang története a nepáli nőknek pedig azt üzente: ők is mászhatnak, dolgozhatnak serpaként. Ma már több híres nepáli hegymászónő van, és sok női serpa dolgozik a hegyeken.

A film producere, a szintén hegymászó Alison Levine egy interjúban úgy nyilatkozott: nagyon sok interjút készítettek a filmhez olyan nőkkel, akik megmászták az Everestet, és azt vallják, hogy erre Pasang motiválta őket.

“Ez a bizonyítéka annak, hogy megváltoztatak a dolgok. És mindennek Pasang az oka.”

Kőműves Anita

 

tetszett_a_cikk3