Bezárás
Zaklatás

„Menstruálsz vagy régen dugtál?” – szexizmus és zaklatás nehezíti az újságírónők munkáját

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) kutatása bemutatja, hogy a női újságírók mennyi fenyegetéssel és szexizmussal találkoznak munkájuk során sokszor a szerkesztőségükön belül is. Az online és offline zaklatásból, becsmérlésből a hazai újságírónőknek is bőven kijut.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.

A kutatást egy 30 pontos kérdőív segítségével készítették, amit világszerte 150 újságírónak küldtek el. Összesen 112 választ kaptak, ezek alapján mutatták be az eredményeket március 8-án, nőnapon.

„Az újságírók számos veszélyforrással kerülnek szembe a háborús övezetekben, de egyre többel a konfliktusoktól mentes országokban is” írja Christophe Deloire, az RSF főtitkára a kutatás előszavában. „A női újságírók kétszeres veszélyben dolgoznak, hiszen két fronton is védekezniük kell ebben a sokoldalú küzdelemben, ami a szerkesztőségen kívül és belül is létezik.”

Az RFS szexizmusnak tartja a nemi alapú erőszak és zaklatás minden formáját. Ebbe beletartozik a megkülönböztetés, a sértegetés, a nem kívánt érintés, a verbális vagy fizikai szexuális zaklatás, a nemi erőszakkal való fenyegetés és a nemi erőszak. Az RSF szerint ezek káros hatással vannak a hírek és információk sokszínűségére.

„Kötelességünk, hogy minden erőnkkel megvédjük az újságírást az azt fenyegető számos veszélytől, amelynek a nemi alapú és szexuális zaklatás és támadás is a része.”

Forrás: RSF

A válaszadók 73%-a szerint az online térben, 58% szerint a szerkesztőségben és 36% szerint az utcán éri őket diszkrimináció.

„Az online zaklatás maga is traumatikus” nyilatkozta az RSF-nek Julie Hainaut francia újságíró, aki az utóbbi három évben szélsőjobboldali trollok céltáblájává vált. „De ami legalább annyira megdöbbentő, az az állam és az igazságszolgáltatás süketsége, a szerkesztők és a körülötted lévő emberek támogatásának hiánya, az áldozathibáztatás.”

A kisebbségekhez való tartozás csak mélyíti a problémát: 36% szerint a szexista megnyilvánulások rasszizmussal is társulnak, ugyanennyien hangsúlyozták a homofóbiát mint súlyosbító körülményt. A válaszadók 29%-a emelte ki a vallási meggyőződés és 19%-a a transzfóbia szerepét e tekintetben. A riport hangsúlyozza ezen kívül az anyák diszkriminációját is.

„A terhes nők szerződését megszüntetik, vagy nem újítják meg” mondta el egy perui újságíró a szervezetnek. A francia újságíró, Clémentine Sarlat pedig arról számolt be, hogy szülési szabadsága után a zaklatás csak rosszabb lett, és végül felmondott.

Az újságírók szerint a szexizmus elsődleges forrása a felettes (51%) és a hatóságok (50%). De nagy szerepe van a kollégáknak (46%), a politikusoknak (44%), valamint az ismeretleneknek is (44%). Az adatközlők 35%-a szerint az interjúalany részéről is fenyeget ez a veszély, 16%-uk szerint pedig otthon is jelen van.

Forrás: RSF

A szexizmus elsődleges, személyes következménye a stressz, amivel a válaszadók 79%-a egyetértett, ezt követi a szorongás (65%), a munka elvesztésétől való félelem (54%), az önbizalomhiány (50%) és a halálfélelem (49%). A szakmai következmények között szerepel az öncenzúra (48%), a motiváció elvesztése (38%) és a közösségi média oldalak törlése (22%), valamint a kilépés (21%).

A kutatás angol nyelven ITT található. 

Online zaklatás és szexizmus Magyarországon

Bár a kutatás nem tér ki Magyarország vagy Kelet-Európa helyzetére, itthon is bőven találkoznak online vagy munkahelyi szexizmussal, abúzussal a női újságírók. Jelen cikk szerzője egy kormánypárti médiumban a személyéről megjelent cikk nyomán számtalan, a személyét sértő, nemi erőszakra utaló üzenetet, emailt és kommentet kapott. Ami, sajnos, egyáltalán nem egyedülálló, hanem nagyon is gyakori eset.

„Olyan üzeneteket kaptam, hogy remélik, megerőszakolnak” meséli Garamvölgyi Flóra, aki korábban a Magyar Nemzet, a Zoom.hu és a Népszava újságírójaként dolgozott. Elsősorban külpolitikával és diplomáciával foglalkozott, mielőtt az USA-ba költözött volna, ahonnan többek között a The Guardian-en jelentek meg cikkei. 2019 novemberében az M1 Híradó riportot készített egy angol nyelven megjelent cikkéről, amiben a csatorna Garamvölgyi privát Facebook-profiljának fotóját is közölte.

„Onnantól tényleg záporoztak a szexista üzenetek is felém Magyarországról. És nem csak nekem, a párom is kapott degradáló üzenetet a kapcsolatunkra vonatkozóan” mesélte.

„Ezeket a kommenteket konkrétan a kormánymédia generálta, mert ha ők nem fotózzák ki az én privát Facebook-profilomat, akkor ezek a kommentek, privát üzenetek sem érkeztek volna.”

Ezen kívül akkor kapott több szexista hozzászólást, amikor LMBTQ-témában véleménycikket írt. „Nyilván ebben az esetben jobban el tudja fogadni az ember az ellenvéleményt, hiszen aki publicisztikát ír, ezt vállalja be. Azt érdemes megfigyelni, hogy milyen az ellenvélemény. Hozzám a buta vagy, nem értesz hozzá, nem látod, hogy rombolja a családottípusú és hasonló, kifejezetten degradáló kommentek érkeztek. A férfi kollégák cikkei alatt ez egyáltalán nem volt jellemző”  mondta Garamvölgyi Flóra.

Mérő Vera, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány alapítója, gyakran szólal fel a médiában többek között az áldozathibáztatás és a családon belüli erőszak ellen tényekre hivatkozva, de gyakran a saját véleményét is beemelve. „Persze voltam minden, lófejű botsáska, humortalan fapina, gyűlölködő femináci, (pedig még feministának sem tartom magam)” mesélte lapunknak.

„Helyenként persze van, ami átmegy az ingerküszöbömön, a halott nagyszüleim leávósozása például ilyen volt, az élők miatt, és mert a holtak nem védhetik meg magukat, hiába voltak ártatlanok” mondta.

„Nem az agresszió akaszt ki, hanem a sunyi gyávaság ezek alattomos dolgok, amik a legedzettebb bőr alá is beférkőznek. A mezei gyűlölködés, a fürdőruhás képeim kipellengérezése nem tud meghatni. De ez mindegy, mert másokat meg nagyon is bánt, és az a lényeg.”

Forrás: RSF

„A média területén a szexista »poénok« mindennaposak, gyakorlatilag fel se kapod már a fejed, ha valaki ilyen megjegyzést tesz” « mondta Krajnyik Cintia, a Funzine egykori főszerkesztője is.

„Dolgoztam olyan nagy szerkesztőségben, ahol döntő többségben férfiak voltak a kollégáim. Egyszer, amikor teljesen higgadtan és összeszedetten elmondtam a felettesemnek, aki szintén férfi volt, hogy mi működik problémásan a rendszerben, min hogyan kellene változtatnunk, viccesen megkérdezte a többi szerkesztő előtt, hogy

»Menstruálsz vagy régen dugtál?«

Krajnyik azután kapott kiemelkedően sok negatív kommentet, hogy egy általa moderált kerekasztal-beszélgetés felvétele felkerült a Youtube-ra. Bár a beszélgetés témája pont a szexizmus volt, a kommentelők a miniszoknyás lábára, a beszélgetők kívánatosságára tettek megjegyzéseket.

„Cinti Krajnyikkal kapcsolatban kizárólag tárgyiasító gondolataim támadnak. Mit szólnak a gender harcos amazonjai ehhez a nyakig felsliccelt miniszoknyához?” Vagy: „kár, hogy a szőke nem pornózik, az összes filmjét megvenném”.

„Már 8 éve vagyok a médiában és mindig az volt a tapasztalatom, hogy nőként, ha a nagy átlag szerint helyes/bájos/szép/csinos/jó csaj vagy, akkor törvényszerűen azt gondolja a többség, hogy cserébe buta vagy butácskább vagy. És nem a nulláról indulsz, hogy bebizonyítsd, hogy van véleményed, gondolataid, tudsz logikusan érvelni és kérdezni, hanem kb. mínusz tízről kell felhoznod magad nullára, hogy kimozdulj mások fejében a buta, de szép lány kategóriából” mondta Krajnyik, aki korábban a Blikk és a Style Magazin szerkesztőségében dolgozott.

„Ebben a szakmában egy nőnek mindig duplán kell teljesítenie, hogy feleannyi elismerést kapjon, mint egy férfi” 

hangsúlyozta Garamvölgyi Flóra is. A politikai újságírás, amivel ő is foglalkozott, végképp „férfias” része a szakmának, legalábbis itthon. „Egy női újságírónak többszörösen be kell bizonyítania, hogy ért hozzá főleg, ha politikáról van szó. De azt is ki kell emelnem, hogy szerencsém volt: a Magyar Nemzetnél, ahol ezzel a témával kezdtem foglalkozni, egy nagyon jó csapatba kerültem be, a külpolitikával foglalkozó újságírók között legfiatalabbként és egyedüli nőként” mesélte.

Egyedüli nőnek lenni egy szerkesztőségi részlegen egyáltalán nem meglepő helyzet. Az ELTE médiaszakos hallgatóinak Átlátszón megjelent kutatása szerint 2017-ben a nagy szerkesztőségekben az impresszumban szereplő nők aránya ugyanis kevesebb mint egy harmad.

Összesen 62 szerkesztőség 992 újságírója között ekkor a nők aránya alig 28% volt. A nők aránya az RTL szerkesztőségében volt a legnagyobb. A vidéki és fővárosi, illetve a kormányközeli és kormányhoz nem kötődő szerkesztőségek között is csak pár százalék volt a különbség.

Mit tehetünk?

A Riporterek határok nélkül néhány ajánlással fejezi be a riportot. A tartalom tekintetében arra ösztönzik az újságokat, oldalakat, csatornákat hogy

  • adjanak teret a kisebbségekről, nők elleni erőszakról, nők jogairól szóló híreknek és cikkeknek,
  • figyeljenek a nők és a férfiak egyenlő reprezentációjára az interjúalanyok, vendégek között,
  • tartózkodjanak a szexista illusztrációktól, nyelvhasználattól (olyan kifejezések, mint a havibaj, a gyengébbik nem még mindig gyakran jelennek meg a magyar médiában).

A munkahelyek tekintetében kiemelik az

  • egyenlő fizetést,
  • a szülők esetében a rugalmas munkaidő fontosságát,
  • a szexizmusról való kommunikációt és
  • információ terjesztését olyan szervezetekről, ahova az áldozatok fordulhatnak (itthon például NANE, Patent).

A női újságíróknak továbbá azt tanácsolják, hogy

  • értesítsék főnöküket vagy az erre megbízott kollégájukat a zaklatásról,
  • illetve gyűjtsék össze és tárolják a bizonyítékokat,
  • online zaklatás esetén végső megoldásként adják át platformjuk kezelését egy olyan személynek, akiben megbíznak;
  • a terepen pedig mindenképpen informálódjanak az adott ország biztonságosságáról, fontolják meg a veszélyeket és adják meg a kísérők, más riporterek elérhetőségét kollégáiknak vész esetére .

Rutai Lili

Címlapkép: RSF

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom