A kijárási korlátozás, az iskolák és munkahelyek bezárása világszerte sok nő és gyerek számára jelenti azt, hogy a bántalmazójukkal összezárva kell lenniük a nap minden percében. Az Európai Unió és más szervezetek is figyelmeztetnek: a vírus következménye lehet a nemek közötti gazdasági egyenlőtlenség elmélyülése is. A média világszerte foglalkozik a nőkre leselkedő veszélyekkel, de a magyar hatóságok csak érintőlegesen foglalkoznak a témával.

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

A vírus által először fertőzött kínai tartományban, Hupejben a rendőrség arról számolt be, hogy a családon belüli erőszakot bejelentők száma már az év első negyedében több mint háromszor akkora, mint az egész 2019-es évben volt.

Rio de Janeiroban a kijárási korlátozás első heteiben 50 százalékkal nőtt a különböző segélyszervezeteket felkeresők száma. Berlinben 10 százalékkal többen fordulnak a rendőrséghez, mint korábban. Katalónia területén már az első hetek után az átlagosnál 20 százalékkal, Nagy Britanniában 25 százalékkal, Cipruson 30 százalékkal, Párizsban 36 százalékkal több hívásról számoltak be a segélyvonalak üzemeltetői. Olaszországban viszont a hívások száma lényegesen (55 százalékkal) csökkent, de az eddiginél több email és üzenet érkezett.

Boglacsik Tímea, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat igazgatója az Inforádióban mondta el, hogy hazánkban is nőtt a telefonálók száma. Egyre többen az otthon tapasztalt erőszak miatt hívják őket – naponta 10-15 nőről van szó. A Patent Egyesület és a NANE munkatársai is hasonló növekedésről számolnak be. Mindketten hozzáteszik: fizikailag sem tudnának több hívást fogadni most, mint a békeidőben, vonalaik mindig leterheltek, és a kihasználtság maximális, de több online megkeresést, üzenetet kapnak, mint korábban.

A válságok világszerte veszélyeztetik a nőket

Az Unaids.org 2012-es pulikációja a 2008-as gazdasági világválság hatásait vizsgálja a nők és a nemek közötti egyenlőség szempontjából globális, nemzeti és egyéni szinten. A tanulmány kiemeli, hogy a válságoknak általában elsősorban a rosszul fizetett, kétkezi munkákat végző nők az áldozatai: először ők veszítik el a munkájukat, így könnyen kerülhetnek anyagilag függő helyzetbe párjuktól, élettársuktól vagy más férfi családtagtól. A nemek közötti fizetési különbség és az a tény, hogy a fejletlen országokban kevesebb nő jár iskolába, vagy hamarabb hagyja azt ott, csak még kiszolgáltatottabbá teszik őket.

Hasonló helyzetről számoltak be a görög válság után is: az országban a nők kerültek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, sokan kényszerültek vissza a tradicionális háziasszony szerepébe, a háztartás vezetése és a családtagok gondozása is rájuk hárult.

A London School of Economics and Political Science (LSE) blogjának szerzői kiemelik, hogy a válság idején és az utána következő években valóban nőtt a családon belüli erőszakot bejelentő nők száma Görögországban, de ennek az emelkedésnek az oka lehet az is, hogy a válság kezdetével körülbelül egy időben a görög kormány országszerte kampányokat indított el, amik felhívták a figyelmet a nők elleni erőszakra és a segítőszervezetekre.

Mindenesetre a cikkben idézett 2018-as tanulmány kiemeli, hogy a görög szociális munkások és bántalmazott nőkkel foglalkozó szakemberek is tanúi voltak olyan eseteknek, amikor az áldozat anyagi biztonsága érdekében maradt együtt bántalmazójával, vagy a rendőrségen, a feljelenteni készülő nőt a rendőrök arra biztatták, hogy ejtse a vádakat.

Több, nők felé irányuló erőszakról számolnak be a 2005-ös Katrina hurrikán által sújtott területeken is: egy Mississippi megyében, 445 egy háztartásban élő páron végzett kutatás szerint a lelki erőszakot bejelentő nők aránya 33 százalékról 45-re nőtt a hurrikán előtti félévhez képest a hurrikán utáni időszakban. A testi erőszakot tapasztaló nők aránya pedig majdnem megduplázódott, 4,2-ről 8,3 százalékra. Ugyanebben az időben a férfiak körében a lelki erőszakot jelentők száma 36%-ról 46%-ra nőtt, de a fizikai erőszakról beszámolók száma nem változott.

A járványoknak önmagukban is negatív hatásuk van a nők életére: a Reuters 2015-ös kutatása szerint a 2014-es Ebola-járvány idején és azt követően Guineában 4,5 százalékkal emelkedett a nemi alapon elkövetett bűncselekmények száma, és kétszeresére nőtt a nemi erőszakok száma. Az UN Population Fund (UNFPA), az Egyesült Nemzetek népességi tőkéjének igazgatója, dr. Natalia Kanem kiemelte, hogy csak 2015-ben Guineában, Sierra Leone-ban és Libériában 120.000 nő vesztette el az életét a terhesség vagy szülés közben, mert a vírustól való félelem miatt nem látogatták orvosaikat, és sokan az otthonszülést választották. Sok kismama ebben az időszakban nem mert orvoshoz menni sem, így a gyerekek nem kapták meg a szükséges vakcinákat.

Az UNFPA hozzátette: az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók körülbelül 70 százaléka nő világszerte. Amellett, hogy megfelelő ruházat, védőeszközök nélkül ők ki vannak téve a fertőzésnek, a vírushelyzet pszichológiailag is megviseli az élvonalban dolgozókat.

Ne a nőknek kelljen megfizetniük a COVID-19 árát!

Az Európai Női Lobbi (EWL) az Európai Unió legnagyobb, női szervezeteket összefogó intézménye közpolitikai jelentésében hívta fel a figyelmet arra, hogy a koronavírus-járvány és az általa okozott gazdasági válság áldozatai hosszú távon a lányok és a nők lehetnek.

A jelentés kiemeli, hogy fokozottan sebezhetőek azok a nők, akik korábban is kiszolgáltatott helyzetben voltak: akik egyedül látják el családjukat, és most gazdasági bizonytalanságban élnek; akik családon belüli vagy kapcsolati erőszak, emberkereskedelem vagy prostitúció áldozatai; akik olyan helyen élnek, ahol az izoláció lehetetlen (menekülttáborok, menedékházak); akiket a társadalom korábban kizárt, például a roma-, menekült-, dokumentumokkal nem rendelkező-, vagy hajléktalan nők; illetve azok a nők, akik a mindennapokban segítségre, ápolásra szorulnak.

Az EWL arra kéri az uniós tagállamok törvényhozóit, hogy támogassák a nemek egyenlőségét, hogy a gazdaságban és az egészségügyben is olyan intézkedéseket vezessenek be, amik a két nemet egyenlően érintik, és hogy sürgősen vegyék fel a harcot a családon belüli erőszakkal.

A bántalmazás ellen folytatott küzdelemben pozitív példákat is említ a tanulmány: Ausztriát, ahol a kormány extra fedezettel és nagyobb kapacitással támogatja a családon belüli erőszak áldozatait; illetve Németországot, ahol 16 tartomány fogadta el a tízlépéses, nők és lányok biztonságát célzó sürgősségi intézkedéscsomagot. Spanyolországban több férőhelyet alakítottak ki az áldozatok számára; ott és Franciaországban is nagyszabású kampányokba kezdtek, amik arra hívják fel a figyelmet, hogy az otthon bántalmazott nők a gyógyszertárakban kódszavakkal tudnak segítséget kérni.

Grönland fővárosában, Naakban március végén betiltották az alkoholfogyasztást, hogy így is csökkentsék a családi otthonokban a feszültséget. Nagy-Britanniában a segélyvonalak a nap 24 órájában működnek. Izlandon a segélyszervezetek felkeresik régi ügyfeleiket, hogy meggyőződjenek arról, most jól vannak. Olaszországban pedig, ahol 55 százalékkal csökkent a hívások száma, egy alkalmazást fejlesztettek ki, amivel az áldozat egy érintéssel elérheti a hatóságokat. Magyarországon is működik már egy hasonló applikáció, a KapcsoljEgyből.

„Ki kell használnunk ezt az időszakot, hogy észrevegyük, a jelenlegi politikai reakció, ami felismeri az egyenlőtlenséget, a zaklatást és az erőszakot, amit sok nő napi szinten tapasztal, nem elégséges.” – írja az EWL.

Magyar problémákra magyar megoldások

Itthon a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) és a Patent Egyesület közös levélben hívta fel a sajtó figyelmét a helyzet jelentőségére március 16-án. Figyelmeztettek arra, hogy nem csak a bezártság, de a társadalmi és gazdasági változások, a pénzügyi kiszolgáltatottság és a menekülési útvonalak elzárása is veszélyt jelenthet az áldozatra.

„Ez nem csak a nőket érinti, de azokat a gyerekeket, fiatalokat is, akik kollégiumba menekülnek az otthoni erőszak elől.”- írták.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) március 27-én reagált: a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, Novák Katalin elmondta, hogy a magyar krízisközpontok és menedékházak a vírus ideje alatt is működni fognak, és bár a kríziskezelő ambulanciákon megszűnik a személyes érintkezés lehetősége, az intézmények továbbra is üzemelnek majd.

A Patent Egyesület is gyorsan alkalmazkodott a kialakult helyzethez. „A megbeszéléseinket, konzultációkat telefonon vagy egyéb, online platformokon végezzük. Bírósági, gyámhivatali tárgyalások hetek óta nincsenek, de az írásbeli munka magas intenzitással zajlik. Az egyetlen dolog, ami nehezen érint minket, hogy a képzéseket, tréningeket, iskolai órák tartását értelemszerűen hanyagolnunk kell.” – mondta el az Átlátszónak dr. Spronz Júlia, a Patent Egyesület alapítója.

Spronz beszámolt arról, hogy az egyesület telefonvonalainak kihasználtsága eddig is maximális volt, mert békeidőben is többen keresik fel őket, mint amekkora a kapacitásuk. „Talán ott látjuk, hogy telefonon csupa olyan hívó keres minket, akivel korábban nem volt kapcsolatunk, illetve valamivel több írásbeli megkeresés érkezik be hozzánk akár az email-címünkre, akár a honlapjainkon keresztül.” – mondta.

Kiemelte viszont, hogy visszatérő ügyfeleik körében a gyerek elhelyezése jelenthet gondot: ha a közös gyereket a bántalmazó neveli, a nő személyes hozzáférése teljesen megszűnhet: a felügyelt kapcsolattartások biztosítását a kapcsolatügyeleteken felfüggesztette a szakminisztérium. Ugyanígy rendkívül nehéz azoknak a nőknek a helyzete is, akik éppen ellenkezőleg, kötelesek lennének a különélő apának az elvitellel járó láthatást biztosítani, de a gyerekeik és saját egészségük védelmében ezt megtagadják.

Az Egyesület arra biztat mindenkit, hogy ezt az időszakot a tervezésre használják fel, a per esetleges előkészítésére, információszerzésre, a szakirodalom tanulmányozására.

„Azonban minden tanácsnál az első számú szempont a személyes biztonság szem előtt tartása. Vagyis bármilyen egyéb taktikai megfontolást felülír, ha valaki úgy érzi, hogy a saját vagy gyerekei élete/testi épsége veszélyben van. Ilyenkor minden esetben haladéktalanul hívják a rendőrséget!” – mondta.

A NANE önkéntese, Winkler Zsuzsanna is hasonló helyzetről számol be: „Minket eddig is rengeteg áldozat keresett fel, sosincs olyan időszak, amikor nem hívnak többen, mint ahány hívást fogadni tudunk. Ez az egyszerű számokból is adódik, hiszen a statisztikák alapján jelenleg is több, mint 200.000 olyan nő van, akit fizikailag is bántalmaz a partnere. Ez egy óriási probléma Magyarországon, sokkal nagyobb, mint amit egy civil szervezet önkéntesei el tudnak látni.” A NANE munkatársai teljes kapacitással működtetik a telefonos vonalakat, és a szokásosnál több online üzenetet is fogadnak.

Ők úgy látják, sok bántalmazó kihasználja partnere kiszolgáltatottságát, és gyakran rajta vezeti le a keletkező feszültséget is. „Ha korábban valaki fontolgatta, hogy egy ismerőséhez vagy a szüleihez költözzön, akkor most a vírus terjesztésétől való félelem miatt esetleg erről a lehetőségről letesz, vagy most nem vállalják ezt a fajta támogatást azok, akik eddig ezt tudták volna neki nyújtani.” – mondta.

Winkler kiemelte a környezet segítségének fontosságát is: mivel a munkahelyek és az oktatási intézmények bezárása óta az áldozatok kevesebb emberrel találkoznak napi szinten, fontos, hogy szomszédként, barátként, rokonként különösen figyeljünk oda azokra, akikről sejtjük, hogy bántalmazás áldozatai, és keressük a lehetőséget a biztonságos segítségnyújtásra.

Hogy mit tehetne az állam ilyen helyzetben? „A kormánynak pedig fontos lenne, ha a rendeletek meghozatalánál figyelembe vennék a bántalmazott nők és gyerekek szükségleteit is. Példaként a kijárási korlátozásokat említeném: elég fontos lett volna, ha szerepel benne, hogy a biztonsága miatt is jogszerűen kiléphet valaki az otthonából. Jó lenne, ha most a szokásosnál több férőhelyet biztosítanának a nőknek és gyerekeiknek. Hasznos lenne, ha ismertté tennék az anyaotthonokban, családok átmeneti otthonában illetve a titkos menedékházakban alkalmazott vírus elleni védekezéssel kapcsolatos protokollokat, szabályokat, hogy az érintettek tudják, mire számíthatnak.” – mondta Winkler Zsuzsanna.

Spronz Júlia pedig kiemelte, hogy a magyar kormány még mindig nem mutat hajlandóságot arra, hogy az évtizedes tapasztalattal rendelkező nőszervezeteket bevonja a munkájába. A Patent munkatársai például még mindig nem tudják, ki lehet a februárban létrehozott Családvédelmi Szakértői Munkacsoport része, de a nőszervezetek közül biztosan senki.

A Munkacsoport – aminek alapítása kapcsán a kormányközeli média leszögezte, hogy igazán nincs szükség az Isztambuli Egyezményre – működése a mai napig nem transzparens.

„Összességében azt tudom mondani, hogy sokat segítene, ha az Isztambuli Egyezményben megfogalmazott elveket és módszereket a magyar viszonyok közé adaptálni tudnánk, addig is a járvány idejére ésszerű lehet más országok jó gyakorlatát elsajátítani. Sürgősen rendelkezni a családon belüli erőszak áldozatainak menekülése elősegítése érdekében, krízismenhelyek rendelkezésre bocsátásával – akár állami ingatlanok átalakításával, akár szállodai szobák bérlése útján – , az elviteles kapcsolattartások központilag elrendelt szüneteltetésével és a pótlások rendezésével, és a rendőrség utasításával, hogy még inkább figyeljenek oda a jelzésekre, a távoltartásokat rendeljék el!” – válaszolt Spronz, amikor a potenciális megoldásokról kérdeztük.

Rutai Lili

Címlapkép: a szerző felvétele.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!