Bezárás
MeToo

Ha ez nem erőszak, akkor mi az? Spanyolország döbbenten fogadta az ítéletet az elmúlt évek leghíresebb perében

Talán nem túlzás azt állítani, hogy elementáris erővel söpört végig a felháborodás Spanyolországon csütörtök délután, miután kihirdették az elsőfokú ítéletet a Falka-ügyként ismert perben, amely az utóbbi csaknem 2 évben óriási médiafigyelemre és társadalmi jelentőségre tett szert. Tízezrek tüntettek országszerte, de a politikusok és a sajtó is kritikusan fogadta a döntést, amely szerint ha öt férfi berángat egy kapualjba egy fiatal lányt, majd jó húsz perc alatt tízszer tesznek rajta erőszakot, az csak szexuális visszaélés, hiszen sem megfélemlítésre, sem fizikai agresszióra nem került sor, illetve az áldozat sem tiltakozott. 

A Falka-ügy már 2016 júliusában, az első részletek nyilvánosságra kerülésekor országos jelentőségűvé vált. A bikafuttatásairól híres pamplonai fiesta nyitó napjának éjjelén 5 fiatal férfit vádolt meg nemi erőszakkal egy 18 éves, madridi lány. A férfiakat hamar beazonosította a rendőrség, és már másnap reggel előállították őket, gondtalanul folytatták a bulizást, és nem csak az aktust vették fel videóra, de a közösségi oldalakon is elbüszkélkedtek az „öten egy nő ellen” kalanddal.

Míg az áldozatról semmilyen személyes információ nem ismert, az elkövetők személye, a közösségi oldalakon közzétett információk alapján is, hamar ismertté vált.

Míg az áldozatról semmilyen személyes információ nem ismert, az elkövetők személye, a közösségi oldalakon közzétett információk alapján is, hamar ismertté vált.

A lányt sírva, egy padon összekucorodva találta meg egy pár, sokkos állapotát az orvosi vizsgálat és az eljáró rendőrök is rögzítették. Már július 7-én, néhány órával a történtek után csendes tüntetést szerveztek a helyi feminista csoportok, amelyhez az erőszak és a szexizmus minden formája ellen korábban is, számos prevenciós eszközzel fellépő önkormányzat is csatlakozott.

Az eset, amelyet további másfél tucatnyi erőszak és abúzus miatt történt feljelentés követett a 8 napos fiesta alatt az észak-spanyol városban, mondhatni, rányomta bélyegét a San Fermín ünnepére, bár a hatóságok – úgy tűnt – példásan jártak el, de a történtek csak megerősítették abban a probléma iránt elkötelezetteket, hogy a szexuális erőszak elleni küzdelmet még nagyobb erőbedobással kell folytatni.

Mire szeptemberben a bíróság megerősítette, hogy a történtek különösen súlyos volta miatt óvadék ellenében sem járul hozzá az előzetesben tartott férfiak szabadon engedéséhez, az is kiderült, hogy a 2016-ban 24 és 28 év közötti férfiak sevillaiak, és közülük többet elítéltek korábban, erőszakkal elkövetett rablás, ittas vezetés és hasonlók miatt.

Egyikük hivatásos katona, egy másik pedig kezdő csendőr – ő volt az, aki a helyszínről való távozáskor ellopta az áldozat telefonját, és kivette, majd eldobta annak Sim- és memória kártyáját. Az is nyilvánossá vált, hogy a baráti társaság, amely magát manada-nak, nyájnak vagy falkának nevezte, előszeretettel „vadászott” lányokra csoportosan. Októberben egy másik videó is előkerül a nyomozás során, amelyen egy öntudatlan lány ellen követnek el abúzust a manada tagjai. A rendőrség felvette a kapcsolatot az áldozattal, aki ezután tesz feljelentést, elmondása szerint, a történtek után ismerősei közül többen kételkedtek a szavában.

A tavaly novemberben zajlott tárgyalás

ha lehet, még nagyobb, országos felhördülést váltott ki, mint a csoportos erőszak híre. Ugyanis a zárt ajtók mögött folyó, de a médiában részletesen követett per során a férfiak védelme nemcsak azt képviselte, hogy minden a lány beleegyezésével történt, de többek között azzal próbálták meg kétségbe vonni az áldozat vádjait, hogy egy magánnyomozó által összegyűjtött adatokkal bizonygatták, nem is szenvedett el sokkot, hiszen pl. bulizó, vagy szexuális utalásokat tartalmazó képet osztott meg magáról a történtek után. Illetve azzal, hogy az általuk felvett videókon nem mutat ellenállást.

A vádlottak nyilatkozatai és a védelem stratégiája, de az eljáró bírók keresztkérdései az áldozatnak, aki magyarázkodni kényszerült számos részlettel kapcsolatban, rengeteg szimpátiatüntetést és más szolidáris akciót ihlettek szerte az országban. „Húgom, én hiszek neked!”, „Mi vagyunk a te nyájad” – ilyen és hasonló szlogenek kísérték az utóbbi hónapok megmozdulásait, amelyek sokakat abban is segítettek, hogy rádöbbenjenek, őket is érte abúzus vagy erőszak, és nem volt erejük, alkalmuk vagy módjuk feljelentést tenni vagy panasszal élni.

2016-ban a hivatalos statisztika alapján csaknem 11 ezer bűntettet követtek el Spanyolországban a szexuális szabadság ellen. Ezekből kb. 1000 esetben kiskorúak megrontásáról, illetve gyerekpornográfiáról van szó, de összesen 8606 „más” jellegű agresszióról, és 1250 esetben penetrációval kísért erőszakról. Bár ezek csak az ismertté vált esetek, és a becslések szerint csak az áldozatok ötöde tesz feljelentést, e számok is alátámasztják, amit a feminista kollektívák aláhúznak: a manada-ügyre háruló médiafigyelem nem feledtetheti, hogy naponta több nemi erőszakra is sor kerül az országban, a fellépésnek tehát globálisnak kell lennie.

Ugyanakkor a 2016-os év jelentős gyakorlati változásokat is hozott, több településen ennek nyomán kezdtek olyan protokollok kidolgozásába, amelyek a fiesták és más hasonló rendezvények folyamán az erőszak és szexizmus megelőzését, illetve az áldozatok védelmét szolgálják. A civil szerveződéssel párhuzamosan, azzal együttműködve több önkormányzat vezetett be konkrét intézkedéseket a nők biztonságának megvédése érdekében.

Manuela Carmena, Madrid polgármestere, korábban bíró tweetjeiben tükröződnek az elmúlt néhány óra reakciói: elsőként az áldozatok melletti kiállás (nem vagytok egyedül, veletek vagyunk). Majd az ítélet kritikája, és annak aláhúzása, hogy a bírói döntéseket igenis lehet kritizálni, és az igazságszolgáltatás nem hagyhatja figyelmen kívül a nők igazságérzetét.

Manuela Carmena, Madrid polgármestere, korábban bíró tweetjeiben tükröződnek az elmúlt néhány óra reakciói: elsőként az áldozatok melletti kiállás (nem vagytok egyedül, veletek vagyunk). Majd az ítélet kritikája, és annak aláhúzása, hogy a bírói döntéseket igenis lehet kritizálni, és az igazságszolgáltatás nem hagyhatja figyelmen kívül a nők igazságérzetét.

November végén a per két nyilvános napja még inkább aláhúzta, mennyire ellentétes víziókat képvisel vád és védelem: bár a manada ügyvédjei visszavonták pl. a magánnyomozó által szerzett „bizonyítékokat”, de továbbra is fenntartották, hogy ártatlanok, kivéve a mobiltelefon ellopását.

Védekezésükben szerepelt, hogy a San Fermin amúgy is hírhedt az alkoholmámorban zajló csoportos szexről (és az áldozat vérében is magas volt az alkoholszint), de az is, hogy a lány azért jelentette fel a férfiakat, mert azok „kevéssé lovagiasan” ott hagyták, és megsértődött; mert félt attól, hogy a videókat közzéteszik, vagy sürgősen szüksége volt fogamzásgátlóra.

Az érvelésben az is előkerült, hogy mások győzték meg arról, hogy feljelentést kell tennie, hogy a rendőrség elfogultan kezelte az ügyet, és részletesen elmagyarázták azt is, hogy az aktus alatt a lány arckifejezése, behunyt szeme mire utal; illetve hogyan kellett volna viselkednie közben és később, hogy hihető legyen sokkos állapota. Végezetül kijelentették, hogy a férfiak esetleg gyerekesek, ostobák, akár primitívek is bizonyos megnyilvánulásaikban, de „jó gyerekek és teljes egységben élnek családjukkal”.

Velük szemben az ügyész 22 év és 8 hónap büntetést kért az erőszak és a másik két kapcsolódó bűncselekmény kapcsán, a magánvádlóként fellépő pamplonai önkormányzat és a navarrai kormány pedig 25 évet. Az ítélethirdetésre jókora késéssel, több, mint öt hónappal a per után került sor, és már előzetesen számos demonstrációt hirdettek csütörtök délutánra a feminista csoportok.

Az ítélet

paradox módon elég szemléletesen leírja, az események összes olyan, bizonyított elemét, amelynek alapján kijelenthető, hogy szexuális erőszak történt.

Miután szóba elegyedtek az áldozattal, éjjel 3 körül, és az elindul a kocsijához, a férfiak felajánlják, hogy elkísérik. Az úton a manada tagjai – az áldozat tudta nélkül – helyet keresnek a „baszáshoz”, egy szálloda alkalmazottját is ezzel a kifejezéssel kérdeznek arról, adnak-e ki egy órára szobát.

Mivel nem járnak sikerrel, egyiküknek sikerül bejutnia egy ház kapuján, miután körülnézett, behívja a többieket. Társai az utcán beszélgetnek a lánnyal, és egyikük szájon csókolja, majd kézen fogja, és együtt beterelik a lépcsőházba. Utasítják, hogy maradjon csendben, majd a következő néhány percben lekapcsolják övtáskáját, leveszik a melltartóját, kigombolják blúzát. És miközben a 18 éves lány – az ítélet szövege alapján megdermedve és megdöbbenve engedelmeskedik a nála több évvel idősebb, és fizikailag nyilván erősebb férfiaknak – 5 orális fellációra és 3 vaginális, 1 anális penetrációra kerül sor, minderről 7 rövidebb videó is készül, jó 20 perc leforgása alatt.

Ennek végeztével a férfiak otthagyják az állításuk szerint a történtekbe hallgatólagosan beleegyező „alkalmi partnerüket”, miután egyikük, mint fentebb írtuk, ellopta a telefonját.

Az ítélet pontosan leírja az áldozatban lejátszódó folyamatot, a döbbenetet, a tehetetlenséget, a félelmet, a ledermedést, és aláhúzza, hogy az nem egyezett bele a történtekbe, és passzívan szenvedte el az eseményeket. Ugyanakkor 2 bíró úgy ítélte meg, hogy sem megfélemlítésre, sem fizikai erőszakra nem került sor, ezért az ügyész véleményével ellentétben nem szexuális erőszak, hanem folytatólagos szexuális abúzus miatt ítélte el a vádlottakat. 9 évre és fejenként tízezer eurós kártérítésre, illetve a mobiltelefon ellopásáért további tételekre. A 3. bíró különvéleményt fogalmazott meg, ő felmentette volna a vádlottakat, ugyanis szerinte a videók tanulsága szerint is kedélyes, euforikus szexre került sor a pamplonai lépcsőházban.

Az elsőfokú ítélet nemcsak jóval kevesebb, mint az ügyész által kért csaknem 23 év börtön, de ahogy azt csütörtökön számos szakértő is kifejtette, egy alapvető félreértésen vagy előítéleten alapul. Miközben még egy rablás esetében is azt tanácsolják a hatóságok, hogy ne szegüljünk ellen, testi épségünk védelmében, nemi erőszak esetén se más a helyzet. De míg egy rablás áldozatán senki nem kérné számon az ellenállás hiányát, a nemi erőszak áldozatainak nemcsak magyarázkodniuk kell, de – ahogy az ítélet is mutatja – ha verbálisan vagy fizikailag nem tiltakoznak, az abúzussá minősítheti át az erőszakot.

Pedig épp Pamplonában, épp 10 évvel ezelőtt, és épp San Fermin ünnepén került sor egy olyan gyilkosságra, amelyről azóta is minden évben megemlékeznek: Nagore Lagaff 2008-ban nemet mondott egy szexuális ajánlatra. Gyilkosa pedig nemcsak megerőszakolta, de összeverte, majd megfojtotta, órákon keresztül haldoklott. Édesanyja a feminista kollektívákkal együtt követte figyelemmel a manada perét, és a médiának is nyilatkozott:

„Nem tanultunk semmit? Ezt a lányt is kérdőre vonják. Hogy mondta-e, hogy nem? Hogy miért nem tudott ellenállni, hogy miért nem panaszkodott. Annyiszor eszembe jutott már, hogy Nagore miért nem hagyta magát? Talán, ha nem áll ellen, ma is élne. És ennek a lánynak vajon mi járhatott a fejében? Volt ideje belegondolni, hogy megölhetik? Vajon eszébe jutott ez?”… „Őt vonják kérdőre. Ne jöjjenek nekem hülyeségekkel. A szegény lány nem tehetett semmit.”

Szolidaritás és kiállás egy másfajta igazságszolgáltatásért

Madridban legalább tízezren, Barcelonában hatezren, köztük Ada Colau polgármester, Coruñától Bilbaón át, Sevilláig vagy Valenciáig, tucatnyi városban tüntettek százak és ezrek csütörtökön a felháborítónak és igazságtalannak érzett döntés miatt. Illetve azért, hogy kifejezzék szolidaritásukat az áldozattal, és tiltakozásukat a „férfiuralmat védő ítélet” ellen. De tüntettek szerte Európában, Brüsszelben, Londonban vagy Berlinben is, sőt, a tengeren túl is elért a botrányosnak tartott döntés híre.

A feminista csoportok által meghirdetett demókhoz sokan spontánul csatlakoztak, és minden párt részéről születtek nyíltabb vagy burkoltabb elítélő nyilatkozatok. Teljesen szokatlan egyetértés nyilvánul meg a sajtóban is, amely kivételesen egységes, és értetlenül áll a bírók interpretációja előtt.

Bár a csütörtöki ítélet újfent a lehető legrosszabb üzenetet közvetítette a nemi erőszak áldozatainak, úgy tűnik, a közvélemény és sok intézményes szereplő már jóval empatikusabb, igazságosabb és szolidárisabb álláspontot képvisel, mint az eljáró bírók. Már a kormány is felvetette a büntető törvénykönyv lehetséges reformját, és sok fórumon elhangzott, hogy a bírói kar képzése is életbevágó. A kérdés már csak az, hogy mikor sikerül az igazságszolgáltatás mindennapi gyakorlatába is átültetni mindazt, amit az elmúlt években mintha egyre többen értettek volna meg a spanyol társadalomban.

Arról, hogy mit is jelent a beleegyezés (és persze: a nem az nem), hogy hogyan érvényesül egy helyzetben az erőszak, és mennyire megrögzött sémákat kell felszámolni ennek visszaszorítása, az áldozatok védelme és az agresszorok megbüntetése, illetve a megelőzés érdekében. Arról, hogy a nők biztonsága közügy, mindannyiunk felelőssége, és csak kollektívan, társadalmi és intézményes összefogással érhetjük el, hogy a lányok is ugyanolyan jól és szabadnak érezhessék magukat egy buliban, akár részegen, akár flörtölve, és akár egyedül is, mint egy férfi.

Dobsi Viktória

Címlapkép: A csütörtök esti spontán tüntetés a madridi Kongresszus épülete előtt; fotó: Olmo Calvo, eldiario.es

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom