Bezárás
Abortuszvita

A terhességre kényszerített kislányok védelmében is vonultak utcára az argentin nők

„Kislányok, nem anyák” – ez volt a 2015 óta útmutatóvá vált argentin nőmozgalmak egyik legfontosabb jelszava a március 8-ai rendezvényeken, azokra a gyereklányokra utalva, akiktől megtagadják ma az abortusz lehetőségét az országban. Az év eleje óta két megerőszakolt kislány története is igazolta a feministák szerint, hogy az állam kínozni is kész ezeket a teherbe ejtett gyerekeket az „élet védelmének” a nevében.

Fizess elő az Átlátszóra!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat egyszeri adománnyal vagy havi előfizetéssel!

Idén újra Argentína volt a nőnapi megmozdulások egyik epicentruma, több százezren vonultak az utcára Buenos Airesben és szerte az országban, hogy egyenlő jogokat követeljenek és tiltakozzanak a nőket sújtó elnyomás, a gazdasági, politikai és emberi jogaikat sértő erőszak számos formája ellen.

Akárcsak 2017-ben, amikor új lendületet adtak a kontinens, de az egész világ feminista mozgalmainak is a nőgyilkosságok ellen a „Ni una menos, vivas nos queremos” (Egy nővel se legyen kevesebb, élve szeretjük magunkat) jelmondatával hónapokon át tüntető argentinok, idén újra a nőkkel szembeni erőszak a megmozdulások egyik fő témája.

Ezen belül is a „Kislányok, nem anyák” –  szlogen pörög hetek óta a közösségi oldalakon, és a szerte az országban rendezett tüntetéseken. A kiváltó ok egy 11 éves, megerőszakolt kislány esete, akin császármetszést hajtottak végre múlt héten.

„Azt akarom, hogy vegyék ki, amit az öreg a hasamba rakott”

A lányt nagymamája élettársa erőszakolta meg, és édesanyjával január 29-én mentek el a kórházba Tucumánban, az ország egyik északi, konzervatív tartományában, azzal, hogy a gyereknek fáj a hasa. Miután fény derült az igazságra, kérték a 19. hétben járó terhesség megszakítását. Az esetről beszámoló El País szerint 48 órán belül végre is lehetett volna hajtani a műtétet.

Az argentin törvények 1921 óta engedélyezik a terhesség művi megszakítását nemi erőszak esetén, vagy akkor, ha az anya élete veszélybe kerül – ezt a Legfelső Bíróság 2012-es döntése is megerősítette. Azonban elég gyakori, hogy a hatóságok addig késleltetik az abortuszkérelmek teljesítését, amíg az a terhesség előrehaladott állapota miatt lehetetlenné válik.

A hivatalos procedúra ezúttal is két hetet késett, amit tovább bonyolított az, hogy a kislány gyámja a nagymama volt. Később az orvosok lelkiismereti okokra hivatkoztak, és végül az illetékes egészségügyi hivatal (Siprosa) csak azután szólította fel a kórházat a terhesség megszakítására, hogy erre bírói döntés kötelezte, két jogvédő szervezet (Andhes, Cladem) fellépése után.

Erre a felszólításra múlt kedden, február 26. estéjén került sor, csakhogy a hivatal közleménye azzal zárult, hogy „folytassák azokat az intézkedéseket, melyek célja mindkét élet megmentése”, ami a civil szervezetek szerint szimpla nyomásgyakorlás, ugyanis ez nem szerepelt a bírói ítéletben.

A műtétet végül egy magánkórházból jött pár vállalta el. A feleség, aki maga sem végez terhességmegszakítást, férjének asszisztált, miközben a kórház orvosai megtagadták a részvételt. Érkezésükkor azt állapították meg, hogy a még babáival játszó kislány gyakorlatilag életveszélyben van. A doktornő elmondása szerint az abortusz túlságosan veszélyes lett volna, ezért döntöttek a császármetszés mellett.

A négy hétig halogatott beavatkozás nyomán a kislány egy 600 grammos csecsemőt hozott a világra. Január közepén egy 12 éves sorstársa a szomszédos Salta államban hasonló sorsra jutott, miután egy 60 éves szomszéd megerőszakolta, és a terhesség 24. hetében ment el anyjával a kórházba, abortuszt kérve.

Az orvosok és a hatóságok a terhesség előrehaladott állapotára hivatkozva ezt megtagadták, a kórház előtt abortuszellenes csoportok tüntettek az „ártatlan meggyilkolása” ellen. Hat nappal később végül császármetszéssel hozta világra a 700 grammot nyomó babát, akit – a kormányzó ígérete szerint – egy tehetős család fogadott volna örökbe. A csecsemő azonban néhány nap múlva meghalt, ahogy tegnap véget ért a múlt héten született kislány rövid élete is.

A műtétben közreműködő nőgyógyász, Cecilia Ousset a műtét után számos interjút adott, és úgy vélte, egy ilyen korú gyermek képtelen kihordani egy terhességet, gyakorlatilag megmentették az életét, miután egy hónapon át kínozta a megyei egészségügy. „Amikor megláttam, elgyengült a lábam, a kisebbik lányom jutott eszembe. A kicsi nem egészen értette, mi fog vele történni.”

Ousset úgy gondolja, hogy a tucumáni kormányzó, Juan Manzur a választási kampány közelsége miatt tagadta meg a terhesség megszakítást, és kényszerítette szülésre a kislányt. Argentínában elvileg október végén tartanak elnöki, önkormányzati és részleges parlamenti választásokat.

Az kétségtelen, hogy a helyi politikai szereplők közül többen elfogultak voltak az ügyben. Gustavo Vigliocco, Tucumán egészségügyi minisztere egy rádióinterjúban úgy nyilatkozott, hogy „közeli kapcsolatot tart az anyával és a kislánnyal is, aki folytatni akarja a terhességet”. Azt mondta, hogy „figyelembe veszik a kockázatokat, de a kislány masszív testfelépítésű, több mint 50 kiló” – ami szimpla hazugságnak tűnik Ousset és az ügyet követő civilek véleménye szerint.

„A konfliktusos helyzetekben mindig a gyengébbeket kell megvédeni, és nem szabad visszafordíthatatlan döntéseket hozni”, tweetelte múlt szerdán Vecchio: „Kötelességem az élet védelme. MINDIG.”

Csaknem félmillió illegális abortusz és 100 halott évente

A civil szervezetek becslései szerint évente csaknem 500 ezer abortuszra kerül sor illegálisan a 44 milliós országban. Ez az első számú halálozási ok a terhes nők körében; különösen veszélyeztetettek a kamaszok, a legszegényebb és a városközpontoktól legmesszebb lakó nők, illetve a migránsok és az egészségügyi problémákkal küzdők. Mivel hivatalos adat erről nincs, csak az NGO-k becsléseire támaszkodva feltételezhetjük, hogy évente 100 halálos áldozatot szed az illegális terhesség megszakítás.

Argentínában jó másfél évtizede a Nemzeti kampány a törvényes, biztonságos és ingyenes abortuszért ernyőszervezet égisze alatt folyik a küzdelem az abortusz legalizációjáért.

A nőszervezetek 2003-as és 2004-es országos találkozói nyomán mintegy 300 szervezet összefogásával létrejött „Kampány” jelképe a zöld kendő, jelmondata a „szexuális nevelés a döntés jogáért, fogamzásgátlók az abortusz elkerüléséért, legális abortusz az életben maradásért”, és alapvetően közegészségügyi problémaként közelít a kérdéshez.

tüntetés az abortuszért

Zöld kendős tüntetés február 23-án az argentin Mendoza városában; forrás: Facebook.

Túl az abortusz legalizációján ezek a szervezetek azért is küzdenek, hogy a törvény által lehetővé tett esetekben a fenti módokon – az orvosok, intézményvezetők ellenállása, jogi akadályok vagy az érintettek alulinformáltsága, anyagi kiszolgáltatottsága miatt – ne lehessen megtagadni a terhesség megszakításhoz való jogukat. Illetve azért, hogy ne bűnözőkként kezeljék az elvetélő nőket.

Az abortuszhoz kapcsolódóan ugyanis talán a legmegdöbbentőbb azoknak a nőknek a sorsa, akik több évi börtönbüntetést kockáztatnak egy vetélés miatt.

Argentínában egy Belén nevű nő kétéves előzetes börtönbüntetése nyomán kerekedett a kriminalizáció kérdéséről nagyobb horderejű vita: a szintén Tucumán tartományban, első fokon nyolc és fél évre ítélt fiatal nőt végül 2016 nyarán engedték ki a Legfelső Bíróság döntése nyomán. Az abortusz előidézése 1-4 év börtönnel szankcionálható, de az ügyész a vádat előre megfontolt emberölés re változtatta, és 25 év börtönt kért.

Az abortusszal összefüggő kérdések az egész régióban meghatározóak a belpolitikában

Latin-Amerikában általában véve is elmondható, hogy rendkívül konzervatívan viszonyulnak az abortusz kérdéséhez, még az európai kategóriák szerint baloldalinak vagy progresszívnak mondható erők is. Így például Argentínában a 2007-2015 közötti elnök, a szociáldemokratának mondható Cristina Kirchner két mandátuma alatt ambivalensen viszonyult a kérdéshez, és bár tavaly végül a legalizáció mellett tette le voksát szenátorként, jelenleg a két tábor feletti egységet hangsúlyozza.

Utódja, a négy éve megválasztott Mauricio Macri személyes véleményét tekintve szintén “az életet választja”, de tavaly márciusban a legalizációt célzó törvény mellett foglalt állást. Ez feltehetően nagyrészt annak köszönhető, hogy az elnök népszerűtlen gazdaságpolitikájához, megszorító intézkedéseihez és reformjaihoz képest a nők és a progresszív szavazók megnyerése különösen fontosnak tűnhetett.

A parlament alsóháza megszavazta a terhesség 14. hetéig az abortuszt engedélyező tervezetet, amelyet a közvélemény-kutatások szerint a lakosság szűk többsége is támogatott – de végül megbukott a szenátus ellenállásán.

A szomszédos Chilében csupán 2017-ben, Michelle Bachelet szocialista elnöknő második mandátumának végén kerülhetett sor a teljes tiltás feloldására – ezentúl nemi erőszak, a magzat életképtelensége vagy az anyát fenyegető veszély esetén van mód a terhesség megszakítására. Több közép-amerikai államban, így Salvadorban, Haitin, a Dominikai Köztársaságban vagy Nicaraguában ma egyáltalán nem létezik legális abortusz.

Mexikóban az ország hét évtized óta első balközépnek mondható elnöke, a tavaly megválasztott Andrés Manuel López Obrador (AMLO) azt ígéri, hogy ezentúl női vízió érvényesül majd a belpolitikában. Ennek jegyében kabinetvezetője is nő, az ő feladat többek között az AMLO-t támogató koalíció konzervatív, pl. az evangéliumi keresztény egyházakhoz tartozó tagjain átvinni a feminista programot.

Ennek egyik fontos eleme az abortusz dekriminalizációja, azaz a nőket érő szankciók felszámolása: Olga Sánchez Cordero amnesztiát ígér legalább 200 női rabnak, akik szintén vetélés miatt ülnek börtönben.

A spontán vetélések miatt kiemelten sok diszkrimináció éri az őslakos nőket, egyikük, Emilia Mutul például tíz éven át raboskodott, miután egy esés miatt megindult a szülése, és egy életképtelen babát hozott világra.

A nőszervezetek szerint minimum 3000 nő lehet ma börtönben a terhességmegszakítást csupán nemi erőszak esetén engedélyező Mexikóban abortusz miatt, és az amnesztia felvetése a korábbi kormányok elképzelhetetlennek tűnt.

Kérdés, hogy mi és hogyan valósulhat meg a feminista tervekből, miközben – a nőjogi mozgalmak folyamatos küzdelme mellett, a konzervatív erők is sikerrel mozgósítanak a kérdésben, és a mexikói lelkészek máris „Olga Sánchez Cordero fejét követelik”.

A konzervatív-feminista törésvonalon túl az is fontos kérdés, hogyan támaszkodik majd AMLO a már létező civil társadalmi szövetre. Így például a jelenleg az erőszak elől menekülő nőket segítő infrastruktúrák újratervezéséről folyik a vita, amelyben az elnök egy erőteljesen központosított, etatikus modellt preferál, amely számos alulról jövő és jól működő kezdeményezésnek is beteheti a kaput.

Guatemalában, ahol a volt színész és teológiatanár végzettségű Jimmy Morales elnököt több nő is szexuális abúzussal és erőszakkal vádolja, éppenséggel egy olyan törvényről folyik a vita, amely tovább korlátozná az abortuszhoz való jogot, amelyet eddig is csak az anya életének veszélyeztetése esetén engedélyeztek.

A szintén evangéliumi keresztény Morales, akit egyébként korrupciós ügyekkel is vádolnak, és tavaly szeptemberben kipaterolta az országból a Büntetlenség elleni Nemzetközi Bizottságot (Comisión Internacional Contra la Impunidad, CICIG), támogatja „Az Élet és a Család Védelméért” című tervezetet, amely súlyosbítaná az abortuszhoz folyamodó nők büntetését, és módosítaná azokat az orvosi definíciókat is, amelyek alapján eddig nem szankcionálták az abortuszt.

Az Instituto Guttmacher becslései szerint 65 000 abortusz végeznek évente az országban, és ezek ötödét valamilyen komplikáció kíséri.

Hasonló szellemben, a Legfelső Bíróság nemrég betiltotta a gyerek- és kamaszterhességek emberi, szexuális és reproduktív jogi kisokosát, mert úgy ítélte meg, hogy az „veszélyezteti az élethez való jogot”.

Gazdagok és szegények

Az abortusszal összefüggő kérdések tehát, úgy tűnik, továbbra is meghatározóak lesznek a kontinens országainak belpolitikájában, ahol a polarizáció azoknak is hasznos lehet, akik esetleg más ügyekről szeretnék elterelni a figyelmet. Az argentin mozgalomnak, amely 2007 óta kétévente nekifutott a tavaly ismét visszadobott törvényjavaslatnak, nemcsak esze ágában sincs meghátrálni, de szeretnék az őszi választások meghatározó témájává tenni a kérdést.

Február 19-én újraindultak az immár hagyományosnak mondható zöld keddek, amikor a nők, elsősorban a legfiatalabb generációkból tömegesen vonulnak utcára zöld kendőikkel. A magukat 75 százalékban katolikusnak mondó argentinok körében az ellentábor a kék színt, és többek között a „Mentsük meg mindkét életet” szlogent választotta – a közösségi oldalakon sokan kis zöld vagy kék szívvel jelzik, „melyik oldalra” állnak a vitában.

Ezért is érdekes azoknak a kollektíváknak a kiállása, akik katolikusként vagy orvosként, egészségügyi dolgozóként küzdenek a biztonságos és ingyenes abortusz jogáért.

Léteznek pl. olyan hálózatok, ahol az orvosok a törvény által lehetővé tett, mentális egészségre való hivatkozással adják beleegyezésüket a beavatkozáshoz. Az egyik ilyen hálózat, amely támogatja a döntés jogát (RPSDD), arra is figyelmeztet, hogy a társadalom álszentsége egy nagyon jövedelmező biznisznek is falaz, amely drága klinikákon aranyban méri a diszkrét abortusz jogát.

Miközben az alsóbb osztályokban a legkülönfélébb praktikákra vannak utalva: tavaly alig egy héttel a törvényjavaslat szenátusi elutasítása után, egy 34 éves nő belehalt a fertőzésbe, amit azután kapott, hogy egy csokor petrezselyemmel próbát véget vetni terhességének…

Victoria Tesoriero, a “Katolikus nők a döntés jogáért” szervezet tagja szerint “a hitnek semmi köze a személyes döntésekhez, amelyeket egy nőnek meg kell hoznia élete során; a múlt évi mozgósítás rengeteg argentin számára tette lehetővé, hogy megkérdőjelezzék előítéleteiket”.

Közéjük tartozik a fent már említett Cecilia Ousset, aki maga is kivette a részét a tavalyi kampányból, és júniusban, egy héttel a parlament alsó házának szavazása előtt egy Facebook-posztja virális lett:

„Mint 18 éves tapasztalattal rendelkező nőgyógyász, mint nő és mint katolikus, miután folyamatosan dolgozom azon, hogy következetes legyek magam felé és megszabaduljak a lehető legnagyobb mértékben a képmutatástól, azt mondom: LEGÁLIS, BIZTONSÁGOS és INGYENES abortuszt akarok minden nőnek, aki reménytelen helyzetbe kerül.”

Több példa felhozatala után, a szöveg így folytatódik:

„Visszataszítónak találom az országot, ahol egy abortusz után a gazdagok meggyónnak, a szegények meghalnak, ahol a gazdag nők folytatják a tanulást, a szegény nők meg sztómazsákkal élnek tovább, ahol a gazdagok eldughatják a terhességük szégyenét egy klinikán, a szegények meg a rendőri nyilvántartást kockáztatják.”

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: A Nemzeti Kampány Facebook-oldala. A felirat magyarul: Boldog kislányok, szabad nők. 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom