Bezárás
Szexuális zaklatás

A nők elleni erőszak ellen lázadók új himnusza két hét alatt bejárta a világot

Zacatecas Mexikó

Lehengerlő sebességgel terjedt el a világ számos országában egy Chilében született performansz, amelyet már az új “feminista himnusznak” is neveznek, és nők tömegei adták elő az elmúlt napokban Mexikótól Párizson át Indiáig. A nagy sikerben nyilván közrejátszott a közösségi oldalak és videós mémek globális divatja, de feltehetően az is, hogy a dal mondanivalójával nők tömegei tudnak azonosulni, Latin-Amerikában éppúgy, mint a nyugati országokban vagy Ázsiában.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az „Egy erőszaktevő az utadban” című szám első videói még a nők elleni erőszak témájának szentelt éves kampány, az ún. 16 akciónap előtt születtek, és apropójuk a Chilében október elején fellázadt lakosság ellen bevetett rendőri erőszak is volt. Az egyik korai felvétel pl. egy rendőrőrssel szemben készült, még november 22-én.

A szinte azonnali világhírt azonban a fővárosban, Santiagóban felvett videó hozta el, amelyet 19 óra alatt 1,4 milliószor néztek meg, és amely elindította a reprodukciók lavináját. A nők elleni erőszak felszámolásának világnapján a főváros több pontján adták elő fiatal nők, szemükön áttetsző fekete kendővel, kimenős-bulizós ruhájukban a számot, többek között a Nő és a Nemi Egyenlőség Minisztériumával szemben:

View this post on Instagram

A post shared by colectivo LASTESIS (@lastesis) on

A szövegnek lényegében két fontos állítása van. Az egyik az, hogy elég volt a nők hibáztatásából az őket érő erőszak kapcsán, a másik pedig az, hogy az erőszak egy rendszer része, amelyben a nők eleve hátránnyal indulnak. Az egyéni elkövetőkön túl az állam, az igazságszolgáltatás és a rendőrség cinkosa ennek az erőszaknak, és amíg fel nem lép ellene rendszerszinten, voltaképp maga is az elnyomás szervezője és felelőse.

A 4 harmincas nő, Dafne Valdés, Paula Cometa, Sibila Sotomayor és Lea Cáceres alkotta kollektíva, a Lastesis célja az, hogy a feminista elméletet közérthető audiovizuális formába öntse, és eredetileg egy nagyobb performansz részeként ötlötték ki az „Egy erőszaktevő az utadbant”, amelyet a témának szentelt kutatásokkal alapoztak meg.

View this post on Instagram

A post shared by colectivo LASTESIS (@lastesis) on


A szöveg nyersfordításban így hangzik:

“A patriarchátus egy bíró, aki elítél bennünket, mert megszülettünk. És a büntetésünk az erőszak, amit te is látsz már. A nőgyilkosság. A gyilkosom büntetlensége. Az eltűnések. A nemi erőszak.

És nem én voltam a hibás, sem azért, mert ott voltam, sem azért, ami rajtam volt. És nem én voltam a hibás, sem azért, mert ott voltam, sem a ruhám miatt. Az erőszaktevő te voltál. Az erőszaktevő te vagy.

Az erőszaktevők a zsaruk. A bírák. Az állam. Az elnök. Az elnyomó állam egy erőszaktevő macsó. Az erőszaktevő te voltál.”

A bírák kritikája pl. azért kap ilyen hangsúlyos szerepet, mert a Lastesis által összegyűjtött adatok szerint Chilében a szexuális erőszak vádjával bíróság elé kerülő eseteknek csupán 8%-ban születik elmarasztaló ítélet, a katonák vagy rendőrök által elkövetett erőszak pedig még gyilkosságok esetén is büntetlen marad.

A dal eredeti verziójában a nők idézik a chilei rendőrség himnuszát is, amelynek szövege szerint a carabinero „vigyáz az ártatlan kislányok álmára, akik nyugodtan alhatnak” (maga a dal címe is a 80-as 90-es évek rendőrségi szlogenjére utal: “Egy barát az utadban”). Az október eleje óta tartó tömegtüntetések és kvázi rendszerváltást követelő demonstrációk alkalmával a rendőrség már számos maradandó sérülést okozott (több százan szenvedtek például végzetes szemsérülést), és a jogvédőknek tett bejelentések gyakran szexuális jellegű erőszakról szólnak, amelyet a rendőrök jellemzően nők ellen vetnek be.

A köztársasági elnök, Sebastián Piñera sem véletlenül került a szövegbe, hiszen az utóbbi hetekben sem volt hajlandó elismerni, kivizsgálni és szankcionálni a rendfenntartók által okozott súlyos jogsértéséket.

De még korábban, több ízben is megdöbbenést váltottak ki a nőkkel kapcsolatos kommentárjai. 2017-es kampánya során pl. azzal viccelt egy meetingen, hogy játsszák azt, hogy a nők a földre fekve halottnak tettetik magukat, a férfiak meg rájuk fekszenek és élőket játszanak. Még 2013-ban, első elnöki mandátuma alatt egy 11 éves, mostohaapja által megerőszakolt kislány esetében – bár a törvény ilyenkor engedélyezi az abortuszt – gratulált ahhoz, hogy a kislány megtartotta a magzatot, mert ez a döntés szerinte „érett és mély” gondolkozásra vallott.

A performansz spontán sikere után a Lastesis mindenkit arra invitált, hogy november 29-én, pénteken adják elő a saját nyelvükön, saját eszközeikkel saját verzióikat a nők szerte a világon. Azon a pénteken Párizstól Barcelonán és Madridon át (ahol a “zsarukat” “fasisztákra” cserélték a szövegben), Bristolban, Londonban – a chilei nagykövetség előtt – és számos latin-amerikai városban csendült fel a dal, így Bogotában vagy Mexikóvárosban.

Azóta pedig már előadták egy sereg másik városban (New York, Hamburg, Düsseldorf stb.), németül, jelnyelven, mapuche indiánok mapudungun nyelven a chilei főváros egyik parkjában adták elő, és elhangzott már görögül Kréta szigetén, ahol a háttérben a „Chilétől Szíriáig nők küzdenek a szabadságukért” felirat volt olvasható egy transzparensen. Portugálra is lefordították Brazíliában, ahol a Latin-Amerikai és Karibi Dzsenderegyenlőség Obszervatóriuma (OIG) szerint csak a tavalyi évben 1 206 nőt gyilkoltak meg.

A közösségi oldalakon többen a dal szavaival mesélték el saját tapasztalataikat, sőt, olyan beszámolók is születtek, amelyek arról szólnak, hogy felszabadító katarzis a dal teremtette erős és szolidáris közegben szembesülni az erőszak traumája által hagyott emlékkel:

“És a dal és tánc ritmusára, tágra nyílt tüdővel és torokkal, vágtató szívdobogással eszembe jutott a megerőszakolásom. “És nem én voltam a hibás”, ismételtem magamnak újra, mintha még szüksége lenne rá egy részemnek, hogy nem én kerestem a bajt. “Sem azért, hogy ott voltam”, mert ottmaradtam egy egyetemi barátom lakásában, mert nem voltam jó állapotban, hogy hazavezessek, egy barátokkal töltött este után, ahol ittunk. “Sem azért, ami rajtam volt”, egy rövid ruha, mert nyár volt, és meleg.

És akkor vált számomra evidenssé, hogy van valami univerzális a LasTesis dalában. Mert mindegy, hogy a párizsi Trocadérón vagy, Mexikóvárosban, vagy a barcelonai Diadalívnél, a Reina Sofía múzeum előtt Madridban, Bogotában, Isztambulban, Berlinben vagy Mendozában, ez a kiáltás, amely Valparaísóban született, és végigsöpört Chilén Aricától Punta Arenasig, azért jött létre, hogy emlékeztessen bennünket, nem mi vagyunk a hibásak, sosem mi voltunk azok, hogy végre szabadok lehessünk.”

A számos felvétel közül még hármat emelnénk ki. Az első Isztambulban készült, ahol néhány nappal korábban, november 25-én gumilövedékkel oszlatták a nők elleni erőszak világnapja alkalmából tüntető nőket. Ezúttal sem kellett sokáig várni a rendőrség fellépésére, az alábbi videó közreadója szerint legalább 6 nőt előállítottak, és feloszlatták a rendezvényt:

Egy másik videó, amelynek tragikus kontextusát nehéz lenne túlhangsúlyozni, Indiában készült múlt szombaton Újdelhiben, amikor az egész országban tiltakozó akciókat szerveztek egy 23 éves fiatal nő meggyilkolása miatt. A lány, akit még hónapokkal korábban erőszakoltak meg, feljelentést tett, és szerdán a tárgyalásra tartott, amikor megtámadta és felgyújtotta öt férfi, köztük a nemi erőszak egykori elkövetői – az áldozat pénteken belehalt sérüléseibe.

Mint közismert, India a világ legveszélyesebb helye a nők számára, a Thompson Reuters Alapítvány 2018-as jelentése szerint az előző évben 33 ezer feljelentést tettek a hatóságoknál, ami persze csak az elszenvedett nemi erőszakok töredéke.

A szervezők itt kicsit átalakították a szöveget: „A kaszt nevében / a vallás nevében /tűnünk el / zsákmányolnak ki bennünket / szenvedjük el a nemi erőszakot / és a testünket fenyegető erőszakot.”

Utolsónak pedig egy másik chilei verziót mutatunk, amely az Augusto Pinochet 1973-as puccsa közben és után a politikai rabok börtönéül szolgáló Nemzeti Stadionnal szemben adtak elő több ezren. A felhívás ezúttal az idősebbeknek szólt: a 40 év felettiek, akik tehát megélték az 1989-es választásokkal lezárult diktatúrát, történelmi távlatot is adtak az „elnyomó állam” és a mindenkori erőszaktevők elleni dalnak, amelyet sokan már az új feminista himnusznak neveznek.

Az egyik jelenlévő, a 68 éves Julia így fogalmazott az eldiario.es portálnak: “Nem gondoltam, hogy láthatok még ilyesmit, azt hittem, az én harcom a diktatúrával lezárult. De most látom, hogy nem így van, az ország felébredt, és a nők most már mindig az első vonalban lesznek.”

Dobsi Viktória

Címlapkép: Zacatecas, Mexikó (forrás: Facebook)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom