Először is azzal kezdeném, miniszter urak, hogy a kormány nevében mindig megtaláljuk a hangot a kisebbséggel. Megtalálom. Vannak ezek a mindenféle szexuálisok ugye, én csak így hívom őket, már elnézést, ha valaki itt magára venné, na, de komolyra fordítva, lassan az egész ábécét elhasználják a rövidítéseikre, nem biztos, hogy naprakész vagyok, de úgy tudom, már a q-nál járnak, értitek, pont q-nál, jaja, nehéz nem viccelni, de tényleg.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Komolyra fordítva, miért kell a magyar embereknek ezt az egész maskarádét név szerint tudni, türelmes a magyar, de azért időnként viszket a presbiter tenyere, mint bakmacskának a népszámlálás, ahogy a Felvidéken mondjuk.

Szóval ez kezelve van, egyelőre maradunk ezek közt a keretek közt. Zsidókról semmi, abban hozzuk a komilfót, a migrót, azt nem kell magyaráznom, a cigánytéma egyelőre jegelve, abban meglátjuk mi lesz ’18 után.

Van itt viszont ez a nőkérdés, ide akarok kilyukadni, ezért hívtam ma az urakat, rendszeresen jönnek a világhálón ellenünk, itt folyamatos támadás alatt állunk, hosszabbítani kell lesz Bicskéig, de nem egyszerű, úgyhogy gógyival, urak. Le lett bontva a píszí, lebontottam, de azért mindent nem lehet.

Eszembe jut ez a Balogh, ez a fülöpházi istenbarma, hát ettől kimegy a gálám, álljunk már meg egy baráti szóra, majdnem belehúzott minket. Szerencsére idejében levágtuk, kecske-káposzta, ott van most is a vártán, jó lehet az még, én is a végekről jöttem, tudom, mi kell oda.

Hogy ez egy lábszagú, macsó kormány lenne, mert nincs női miniszter, meg az államtitkári karban is száz per hét az ivararány, feszt ezzel jönnek, hogy a húsz főispán közül csak három nő.

Emlékeznek az urak, múltkor is annál a szemüveges kis nőnél, akit aztán levettünk a KLIK-ről, vagy mi volt, na, hogy mondtam akkor? Hogy a politika nem a gyengébb nemnek való, és hogy magyar bakát asszonyra sosem bízunk, igaz, Pista, akkor lettél te is hadügyér.

Én tudom, hogy most van egy ilyen divat Európában, van olyan, ahol a kabinetben egyszerre többen szoptatnak, mint ahányan jegyzetelnek, de ez itt nálunk nem megy, az én fölfogásom szerint nincs ennek hagyománya.

Szóval, van véleményünk, de nem vitatkozunk, ezerszer megmondtam, hanem mutatjuk, milyen a férfi, onnét adja magát a többi, ha meg valaki nagyon belegabalyodik, ott a gender, azzal mindig le lehet állítani a sipogást, ez volt ugye a múltkori tréningen is.

Szóval lehet feszegetni, mint parlamentben a liftajtót, de ésszel. „Heló, heló nagylányok, megjöttek a fehérvári huszárok.” Ugye. Finoman, érzéssel, még akkor is, ha lazulunk. Van, amikor én is kicsit messze megyek, de én nem vaktába lövök, mint a miniszter úr, amit én mondok, az mindig nettó társadalompolitika, hát meddig elnyammognak a ballibek egy ilyen kis-közepes horthy-záson, néha már nevetni sem tudok, dögunalom, de csinálni köll.

Ez a gender, ez a nőknek sem jó, legalábbis a magyar nőknek, ne mondja nekem ezt senki: itt van rögtön ez a kolléganő valamelyik lapnál, aki nyíltan megmondta, hogy a strukturált gondolkodás, az férfiprincípium, és ő nem akar versenyezni, neki megvannak a maga erősségei – mondjuk én nem láttam, de ha ő mondja, na.

Szóval kellenek ezek, miniszter urak, segítsünk, ahol tudunk, én is emeltem rögtön a kislány fizetésén. Vagy ott van ugye az Anikó könyve, a Világ a konyhaablakból. Ne mondja már nekem senki, hogy ezt így nem lehet, hát álljunk már meg egy baráti szóra, miért ne lehetne, ezt meg fogjuk védeni, miniszter úr majd a végén itt marad, átbeszéljük, van-e ebben annyi, hogy rá tudjuk kötni a Sorosra, agendasetting, pupákok.

Ennyit az elméletről, most egy kis gyakorlás.

Kultúrnemzet volnánk, fölfogásom szerint a magyar férfi nem azzal tiszteli meg a nőt, hogy minden hülyeséget megenged, de most tényleg, beállnak majd itt velünk egy tippmixezni, hagyjuk már. A női foci az más, de arról is megvan a véleményem. Szóval a lovagiasság, erre akarok kilyukadni, ez a mi fegyverünk, úgy van, az udvariasság meg a lovagiasság a mi két legfőbb fegyverünk, nincs több poén Lajos, ez most gyakorlatorientált közpolitika-tervezés, szóval.

Női kvóta, üvegplafon meg a többi gender-dolog, hagyjuk: nőnapon virág, dicséred a főztjét, ajtónál előreengeded, ilyenek. Ér ez annyit, mint a svédeknél a koedukált wc, csak jól kell csinálni.

Nem kell mindig olyan mereven, urak, kicsit oldottabban a nőkkel: kacsintasz, bókolsz, kezicsókolom, esetleg kiskezicsókolom, és tényleg, csinálod is, ráhajolsz a kiskacsóra, nézel alulról fölfelé bele a szemébe, és két kézzel fogod erősen a kezét, ne tudjon lerángatni, nekem mindig bejön.

A másik: tudni kell a pillanatot, pölö ahogy bemegy az ember a házba, ahová vendégségbe hívták, legényesen kurjant, jónapot_kívánok_kezit_csókolom, aztán megtámaszkodunk a terített asztal főjén a szék támláján, két könyékkel, lazán előredőlve, és beleeszünk az almáspitébe, mielőtt kínálnának, no para, rögtön mondjuk tele szájjal, hogy milyen finom, szegény édesanyám is ilyet, minden vasárnap, templom után. Kezitcsókolom.

Tisztelet, az fontos, de azért mindenki tudja, hol a helye, ezért vagyunk még mindig tényező.

Van egy két bevállalósabb államtitkár, akinek megvan ehhez a svádája, de a többség, na mindegy, gyenge eresztés. Pedig félni nem nagyon van mitől, itt már az a hős, aki félrenéz, mikor a főnöke telehányja a kandallót, és nem próbál meg vele hányni, urak, lehet ezt egy kicsit bátrabban.

Hát itt van a Zoli, az mond olyan meredekeket, hogy a zsidók meg a faji kérdés, oszt mégse lesz semmi. Érteni kell a néplelket, a magyar az ilyen udvarlós, ilyenekben én sosem tévedek, de a fókuszcsoport is ezt hozta.

Na, most alakítsatok párokat, miniszterek elöl, többiek hátrébb, az első gyakorlat kézcsók szűk helyen ellenállás letörésével, mutatom.

Becker András

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]