Vidéki csajok

Zaklatás, egyenjogúság, gyerekvállalás, üvegplafon - az átlátszós nők lázadása a macsó magyar diskurzus ellen. Mert tudjuk, hol van a helyünk.

Családon belüli erőszak

A kormány 5 éve nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, ami segítene a bántalmazott nőknek

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a gyerekek 36%-át érzelmileg, 23%-át fizikailag bántalmazzák, míg a lányok 18%-a legalább egyszer szexuális erőszakot él át még 18 éves kora előtt. Múlt szombaton a Néma Tanúk felvonulással kezdődött a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen elnevezésű nemzetközi kampány, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nőkkel és gyermekekkel szembeni visszaélésekre. A magyar kormány 2014-ben aláírta, de azóta sem tette a hazai jogrendszer részévé az Isztambuli Egyezményt, ami a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. 

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25., a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, és december 10., az emberi jogok világnapja között rendezik meg, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról.

Magyarországon november 23-án a piros sziluettjeiről ismert Néma Tanúk felvonulás nyitotta meg a programsorozatot, melyet a NANE, a Patent Egyesület és a K11 kulturális központ szervezett.  Az ezt követő bő két hétben filmvetítésektől kezdve képzéseken, olvasókörökön, kerekasztal-beszélgetéseken át egészen a szakmai konferenciáig számos program várja az érdeklődőket, majd december 10-én a Ráolvasás c. darab premierjével zárul az eseménysorozat. Az előadás a tanárok által diákjaikkal szemben elkövetett visszaélésekről, és az ezt lehetővé tevő társadalmi problémákról szól.

Az idei kampányban a gyerekek védelme kiemelt figyelmet kap. Sokan hiszik, hogy a párkapcsolati erőszak elsősorban a partnerre irányul, így nem veszélyezteti a háztartásban élő gyermek fejlődését. Valójában azonban a párkapcsolati erőszak súlyos stressznek teszi ki a gyermeket. Károsan hat fizikai, lelki és társas fejlődésére, még akkor is, ha közvetlenül nem őt éri a bántalmazás. Poszttraumás zavarok, testi problémák, a stressz okozta tanulási és teljesítményzavarok az előre látható következményei. Az, aki bántalmazza a partnerét vagy volt partnerét, nem lehet megbízható szülő.

 

A családon belüli erőszak a gyerekeket is súlyosan veszélyezteti

Több mint százan tüntettek azért szombaton Budapesten, hogy a kormány vegye komolyan a családon belüli erőszakot, ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, és segítse a bántalmazottakat. A 16 Akciónap nyitóeseményén, a Néma Tanúk felvonuláson jártunk, amit a Nők A Nőkért Egyesület szervezett. [featuredbox text=

A bántalmazó nem egyszer szakadékot alakít ki a gyermek és az anyja, illetve más, a gyerek számára biztonságos személyek között. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy nemzetközi kutatások szerint a párkapcsolati erőszak tanúivá váló gyerekek egyharmadát az apa közvetlenül is bántalmazza. Hogy a bántalmazó mekkora veszélyt jelent a nőkön kívül a gyermekekre is, azt a közelmúltban nagy nyilvánosságot kapott esetek is bizonyítják, ahol a férfi az anyával együtt a gyermeket is meggyilkolta.

A NANE és a PATENT Egyesületek által szervezett nyitóeseményen a résztvevők összegyűjtötték a nők elleni erőszakban érintett áldozatok és a velük szolidaritást vállalók követeléseit, amelyek az intézményrendszer komoly hiányosságaira világítanak rá. A követelések között szerepelt a civil szervezetek által már évek óta hangoztatott kérés, hogy ratifikálják végre az Isztambuli egyezményt.

Mi az az Isztambuli Egyezmény?

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Az Egyezményt Magyarország 2014. március 14-én aláírta, a ratifikációra azonban – mellyel a magyar jogrendszer részévé válna az Egyezmény –, mind a mai napig nem került sor. A ratifikálás pedig elengedhetetlen, ugyanis csak ezzel válik jogilag is kötelezővé a dokumentum.

Az Egyezmény célja többek között, olyan átfogó keret, szakpolitikák és intézkedések megtervezése, mely védelmet és segítséget nyújt a nőkkel szembeni erőszak minden áldozatának, valamint az érintett szervezetek és a bűnüldöző hatóságok támogatása és segítése azért, hogy hatékonyan együttműködjenek a nőkkel szembeni erőszak megszüntetésére irányuló integrált megközelítés elfogadásában.

Az Isztambuli Egyezmény több évtizedes bevált módszereken alapul, meghatározza továbbá a legfőbb szükséges beavatkozási területeket és feladatokat. A fellépés csak ilyen átfogó szemlélettel lesz hatékony – egy-egy egyébként fontos és szükséges intézkedés önmagában nem tud rendszerszintű, átütő eredményt hozni.

 

Tények és tévhitek az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban

A kormány 2014-ben aláírta ugyan az Európa Tanács áldozatvédő dokumentumát, az Isztambuli Egyezményt, ám törvénybe iktatni nem hajlandó.

Tavaly a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő civil szervezetek nyílt levelet intéztek a kormányhoz, melyben így fogalmaznak: „a ratifikáció előkészítésére alakult egy kormányzati munkacsoport, ide azonban a témával évtizedek óta foglalkozó civil szervezeteket nem hívták meg. Ez is egyértelművé teszi, hogy a kormányzat nem kívánta hasznosítani e szervezeteknek a nemzetközi jó gyakorlatot és az áldozatok valóságát és szükségleteit is ismerő szakmai tapasztalatait. Nem lehet megtudni továbbá, hogy a munkacsoport mire jutott, milyen szükséges kormányzati lépéseket határoztak meg, illetve hogy pontosan milyen intézkedésekre került sor a ratifikáció érdekében.”

2014 óta halogatják a ratifikálást

A Nőkért Egyesület tavalyi összefoglalója és a témában megjelent egyéb cikkek alapján összegyűjtöttük, hogy az elmúlt 5 évben hogyan változott a kormányzati kommunikáció az Isztambuli Egyezményről.

Az Egyezmény elfogadását követő évben, 2015 márciusában az Országgyűlés többsége leszavazta az ellenzék javaslatát, amely megsürgette volna az Isztambuli Egyezmény ratifikálását. A Szelényi Zsuzsa vezetésével benyújtott javaslat szerint „az Országgyűlés számára nincsen olyan ismert tény vagy körülmény, amely akadályozná, hogy Magyarország ratifikálja az Egyezményt, ezzel alávetve magát a családon belüli erőszak megfékezésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségnek. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy mihamarább megtörténjék az Isztambuli Egyezmény kihirdetése.”

A jobbikos Dúró Dóra kifejtette, hogy az Isztambuli Egyezmény „nem foglalkozik a családon belüli erőszak legelterjedtebb és legbrutálisabb formájával, az abortusszal”, ezért nem támogatják az Egyezmény kihirdetését. A javaslatot a Jobbik mellett a Fidesz és a KDNP is leszavazta azzal az indoklással, hogy az már folyamatban van, és az Igazságügyi Bizottságon belül külön munkacsoport foglalkozik az előkészítésével. E munkacsoport tagjainak kiléte és pontos tevékenysége nem derült ki, és – az Isztambuli Egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesen – egyetlen áldozatvédő civil szervezetet sem vont be a munkájába.

2015 júniusában Balog Zoltán miniszter országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról, azonban az sem szemléletében, sem tartalmában nem volt összhangban az Isztambuli Egyezménnyel, például a kapcsolati erőszakot nem a nemi egyenlőtlenségek és hatalmi viszonyok, hanem életvezetési és párkapcsolati problémák megnyilvánulásának tekintette.

2016 március 31-én a NANE, a PATENT és a Női Érdek 14 további civil szervezet, köztük a Nőkért Egyesület csatlakozásával petíciót indított a ratifikáció érdekében. Április 18-án Szelényi Zsuzsanna, Szél Bernadett és Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) újabb határozati javaslatot nyújtottak be, ami újra leszavazásra került. Követelésüket 2016. december 8-án megismételték – ekkor hangzott el Szél Bernadett részéről a később valósnak bizonyuló feltételezés, hogy a kormány „ideológiai okokból” nem ratifikálja az Egyezményt.

Az Igazságügyi Bizottság 2017. március 6-i ülésén Répássy Róbert hivatkozott egy bizonyos 2016-ban bejegyzett Emberi Méltóság Központ egyezményellenes petíciójára, melyben mindenféle tudományos megalapozottság nélkül azt írják: „Az Egyezmény a gender ideológia trójai falovát jelentheti”. Répássy szerint „érdemes figyelembe venni hatezer ember véleményét”.

Májusban egyértelművé vált a kormány álláspontja az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban: az Alapjogokért Központ nevű kormányközeli szervezet „Nem a genderegyezményre” címmel adott ki közleményt, amelyben szintén a „társadalmi nem” fogalmát emelték ki. Három nappal később jelentkezett összeesküvés elméletével az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, akik a több nem közüli szabad választással és a transznemű emberekkel, nemátalakító műtétek iskolai oktatásával riogatták az embereket.

 

A visegrádiak és az Isztambuli Egyezmény I. – mit jelentene a végrehajtás a négy országban?

A legfontosabb kérdésekben a jogi szabályozás szintjén nem csak a már ratifikáló Lengyelország, hanem a térség másik három állama is már most megfelel az egyezmény szerinti követelményeknek. A jogalkalmazás és az egyéb állami intézkedések hatékonysága területén persze valós felkészültést igényel(ne) a belépés.

2017 februárjában Szél Bernadett az igazságügyi minisztert kérdezte, hogy mikorra várható a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálása. Trócsányi válaszában azt írta, hogy a két éves csúszás ellenére a kormány „fontos feladatának tartja az Egyezmény ügyét”. Trócsányi a csúszást azzal indokolta, hogy „fel kell mérni a belső jogi környezetet annak érdekében, hogy ne legyen jogrendszerünkben olyan szabályozási elem, mely a nemzetközi egyezménnyel ellentétes”. Novemberben Németh Szilárd az ATV-ben azt nyilatkozta, hogy „amíg Fidesz-többségű parlament van, addig az Isztambuli Egyezmény nem fog átmenni”, mert az egyezmény nem alkalmas a zaklatók kordában tartására,  ráadásul egyenesen „támadja a hagyományos családmodellt” és törvénybe próbálja iktatni a „genderfilozófiát”.

2018. január 25-én A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a NANE Egyesület, a PATENT Egyesület és a Nőkért Egyesület nyílt levélben kéri a kormánytól az egyezmény ratifikációját, egyben cáfolja a vele kapcsolatos tévhiteket.

Idén áprilisban Trócsányi Lászlót Tóth Bertalan írásban kérdezte, hogy „Mikor ratifikálja végre a kormány az Isztambuli Egyezményt?”, ám Trócsányi helyett Völner Pál államtitkár reagált, és csak kitérő választ adott. Szerinte ugyanis, mivel folyamatban van az Európai Unió csatlakozása is az Egyezményhez, a két folyamat nem elválasztható egymástól, ezért a kormány nem tud további lépéseket tenni, hogy bevezesse az Egyezmény elvárásait a magyar jogrendbe.

Trócsányi után Varga Judit igazságügyi miniszter is mindent rendben talált Magyarországon a női jogok területén. Júliusi miniszteri meghallgatásán elmondta, hogy a nők egyenjogúságáról szóló „Isztambuli Egyezmény egy politikai hiszti”, mert a nők nagyon jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és munka között, és a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen is.

 

A visegrádiak és az Isztambuli Egyezmény II. – Morvai ratifikálná

Találtunk egy olyan ideológiai vitát, amelyikben a politikusi megszólalások szintjén a magyar jobboldal a térségben az egyik legvisszafogottabb.

A családon belüli és párkapcsolati erőszak, vagy a gyermekekkel szembeni visszaélés nem magánügy. A 16 Akciónap célja, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a helyzet súlyosságára, az áldozatokkal való szolidaritásra buzdítson, valamint emlékeztesse a döntéshozókat a felelősségükre.

Vitrai Barbara

Címlapkép: Néma Tanúk felvonulás 2018.11.23-án (fotó: Rutai Lili / Átlátszó)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Megosztás